Azok, akik egyedül mennek el egy utazásra, esetleg egyedül járják a világot, mi motiválja őket?

Én - még - nem vándoroltam ki (bár már csak idő kérdése), de rengeteget utaztam egyedül.

Igazából egyszer volt egy túra, amire nagyon el akartam menni, és nem jött senki, úgy voltam vele, hogy oké, én akkor is megyek. Miután teljesítettem, még három napot töltöttem a városban, és rájöttem, hogy ez sokkal jobb, mint másokkal utazni, senkihez nem kell alkalmazkodni, azt nézek meg, amit akarok, senki nem nyavalyog 2 óra séta után, hogy elfáradt. Azóta csak egyedül utazok.

Modell voltam

Nekem meg az nem fér a fejembe hogy valaki egy baja szeru városban felkel reggel majd hazamegy a munkából

20 évesen elutaztam 8000 km messzire 2 átszállással egyedül.

En is utaztam mar parszor egyedül. Amikor a csalad együtt volt, a csaladdal, amikor nem volt parom, akkor nem akartam az utazas szepsegeiröl lemondani, es egyedül elutaztam egyszer Kretara, egyszer egy egyhetes hajoutra Norvegiaba. A fiam annak ellenere, hogy felesege es ket kisfia van, tavaly egyedül elutazott Afrikaba 2 hetre.

Azok az emberek, akik önalloak a gondolkozasban, cselekvesekben, döntesekben, nem függnek mastol sem döntesekben sem anyagilag, nem tartjak furcsanak, hogy egyedül is lehet utazni, söt kifejezetten jonak talaljak. Ha egyedül utazol, jobban at tudod elni a külföld massagat, az elmenyeket, amiket utazas alatt atelsz. Nem függsz senkitöl, akkor kelsz fel reggel, akkor indulsz utnak amikor akarsz. En szuper dolognak tartom. Egesz mas erzes egyedül utazni, mint tarssal. Most van parom, igy vele utazom, szerencsere mindketten lelkes utazok vagyunk, de ha nem lenne parom, egyedül utaznek.