Milyen érzés úgy élni hogy tudod hogy teljesen felesleges vagy?
Kezdem: a szüleim mindketten szociálisan visszamaradtott nyomorultak, mára mindkettő alkoholista, pénz az van rá...
Anyám egy toxikus személyiség aki a munkahelyén tud csak helytállni, amúgy minden embert elmar maga mellől, nárcisztikus jellem.
Az apám egy személyiség zavaros autista adhds idegesítő idióta aki szép lassan mindenkit tönkretesz maga körül, már az anyja sem tudta elviselni kiskorában, visszataszító mind viselkedésében mind külsőleg.
Agresszív és ordibál folyamatosan legszívesebben felrúgnám.
Ennek fényében én mire vagyok jó?
A nagy büdös semmire.
Engem se szerettek sosem az emberek mert nyilván a neveltetésemet nem én választom meg, suliban kb. mindenki utált pedig nem ártottam senkinek.
Nem tudom, nem merem ezt senkivel megosztani, úgyhogy ide írom le.
Kellemes karácsonyt akinek van
"Milyen érzés úgy élni hogy tudod hogy teljesen felesleges vagy?"
Te gondolod, hogy teljesen felesleges vagy, tehát te érzed, hogy milyen így élni.
Egyetlen megoldás, hogy hasznossá teszed magad valamivel, de ezt neked kell kitalálni és megvalósítani, mert csak ebben az esetben működik. Nem olyan nehéz, nem hatalmas dolgokra kell gondolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!