40+ - os nők! Miért kell lenéznetek a (normálisabb) huszonéves nőket?

20-as éveim közepe felé járó, egészen normális nőnek tartom magam, bár még van hová fejlődni, van mit megtanulni. Külsőm átlagos, nem vagyok szépségkirálynő, de annyira csúf sem. Senki férjére sem fáj a fogam. Mikor kamaszként találkoztam egy-egy nálam idősebb nőtársammal pl. tánciskolában, lazák, kedvesek voltak velem. Aztán felnőttem, elkezdtem gyakorlatokra, illetve (nem munkámhoz fűződő) tanfolyamokra járni, és úgy érzem, a 40+-os, (főleg) nők nem vesznek komolyan. Legalábbis több, mint a felük nem. Pedig nem vagyok nagyképű, továbbá érdekel a tapasztalatuk, mind szakmai, mind emberi téren. Mégis, akárhányszor valamiről beszélgetünk, és én azt mondom "A", nekik sokszor már csak azért is "B"-t kell felelni. Mintha ez egy ilyen verseny lenne. Bizonyos idő elteltével tök rossz érzés, ha állandóan érvénytelenítve vagy. Valamint szeretik hangoztatni, hogy "majd megtudod", és hogy "én már sok dolgot megéltem", azonban én mindezeket nem vonom kétségbe. Viszont azt vallom, a mi generációnknak is lehetnek szintén kellemetlen tapasztalásai, nehézségei ebben a korban, ám azok úgy tűnik, nem számítanak. Vagy akár jó ötleteink. De persze ők MINDENT jobban tudnak. Nyilván lehet ennek egy olyan vonzata is, hogy talán irigylik (?) más, még létező fiatal(abb)ságát, de ez nekünk sem tart örökké, és nem olyan szórakoztató manapság ifjú felnőttnek lenni. Tudom, tudom, mikor volt az, igaz? Szóval kedves ide tévedő, 40+-os nők, ha esetleg tudni vélitek a választ, kérlek, ne tartsátok magatokban...