Volt mostohaanyátok/mostohaapátok?

Mostohaapám van. Anyám elvált, újraházasodott, van közös gyerekük is. Általában jól kijövök mostohaapámmal, persze sok év alatt voltak súrlódások. Soha nem voltam vele apa-gyerek kapcsolatban, mindig ilyen haveri viszonyban voltunk és vagyunk is.

Amúgy a válás engem brutálisan megviselt, hiába voltam még fiatal (8 éves), mert borzasztóan apás voltam akkoriban.

Tudom, hogy a mesékben a mostoha az negatív, de ma már kb. minden második-harmadik házasság válással végződik,teljesen megszokott, ha valakinek van mostohája.

Nekem is volt annyiban, hogy apám újranősült, de sosem éltünk vele, és amúgy rendes nő,

Volt; 15 voltam, amikor összeköltöztünk apám, ő meg én.

Utált, mint a szrt, rivalizálni próbált velem, irigy volt a koromra, az alkatomra, a fiatalságomra, szóval mindenbe is belekötött.

Nem telt el nap, hogy ne bántott volna szavakkal, kezdve a súlyommal, az étkezési szokásaimmal, vagy épp az értelmi képességeimmel.

Elég gyorsan eljutottunk oda, hogy nem ettem előtte, mert mindenbe beleugatott, kövérnek nevezett... anorexiás lettem, emellett súlyosan önértékelési zavaros.

Ez van. Mióta elköltöztem, nem találkoztam vele. Felőlem meg is rhadhat, az sem érdekel.

Mielőtt kérdeznéd, apám vagy a családom sohasem állt ki értem.

Nem igazán volt. A szüleim elváltak 5 èves koromban, ès apám szinte rögtön újra nősült.

Nem mondanám mostoha anya szitunak, nem velük èltem.

Amúgy sokkal jobban kedveltem ezt a nőt, mint apámat. Normális volt. Volt hogy ki akartam festeni/megcsinálni a haját ès megengedte, de apám dühös lett. Ha sminket látott rajta, körömlakkot akkor mindenfèle qvának elhordta. Apám sose kèrdezte mi van velem, mi volt a suliban, de ő igen. A szülinapomra is ő emlékeztette apámat.