Miért hiszik azt emberek, hogy a gyerek meg a család az egyetlen boldogság és miért erőltetik?

Pacsi: nekem seme jön be ez a "gyerek-család" nyáladzás. Pár hónap-év: megy a "Jaj, de cuki ez a kisgyerek", aztán elkezd serülni, és a szülő meg fogja a fejét, hogy "Mán megint mitt tett ez a kölyök?", de a szülő persze semmiről nem tehet, hogy félre lett a kölyök nevelve.

No meg a politika is ezt az álságos gondolatvilágot szajkózza.

Félrement itt sokaknak a gondolatvilága.

Én alapjában véve az emberek többségét sem kedvelem túlságosan, nemhogy a gyerekeket, akikben minden idegesítő negatív tulajdonság felerősítve van jelen.

De teljesen elfogadom, ha valaki erre vágyik. Engem csak az idegesít, amikor elkezdik a szokásos mondókát, hogy enélkül nem lehet teljes az életem, nem tudom meg milyen csodát hagyok ki stb. Közben meg sokszor olyanok mondják ezt, akiknek az arcukra van írva, hogy nem élvezik a gyereknevelést. Úgy látom, aki tényleg élvezi, az képes elfogadni más nézőpontokat is, pl hogy valaki másban találja meg a boldogságot.

Rengeteg család van, ahol hiába van 2-3 gyerek, nincs szeretet és összetartás, sőt én nem is nagyon ismerek olyanokat, akik nem váltak el a gyerek/ek 10 éves koráig. Ezek a megkeseredett emberek akarják győzködni a másikat, hogy ő is vállalja be, mert nekik már nincs visszaút és azt akarják, hogy te is szívd meg.