Bicajos férfi ugyan miért volna egyéniség, nem simán csóró?

Miért gondolod hogy a kettő kizájra egymást?

Ha nagy városban élnék csak bicajjal járnék. Gyorsabb és egyszerűbb parkolót találni.

Egyènisèg. Mint a bmwsek.

A biciklis pasi kocsinak kèpzeli magát, feltartja a forgalmat. A bicikliúton nem fèr el a nagy tökű, neki a kocsik között kell menni, vagy èppen a járdán a gyalogosok között. Termèszetesen teljesen rátapadva a gyalogosokra, ha azok megállnak, megemelik a kezüket vagy irányt váltanak akkor azonnal belèjük menjen. Mindegy hogy 2 mèter üres hely van mellettük, akkor is rájuk kell tapadni. Zebrára leszáguldani hirtelen, hátha elcsapják.

Mindenhova a rikító, testhezálló biciklis szerkóba mennek. Mint a kondis csajok a seggbe rojtolódó leggingsekben.

Igazi egyènisèg; egy rohadèk.

Én nem hinném, hogy egyéniség, viszont rohadtul tudom irigyelni, hogy ilyen szívósak. Sokkal környezetbarátabb így közelekedni, nekem ez az első ami eszembe jut, nem az, hogy mennyivel olcsóbb. De ő legalább minden nap leteker x kilómétert ha esik, ha fúj, és nem ül +2 órát kocsiban, ha mondjuk már eleve napi 10 órát ült a munkahelyén mondjuk.

Viszont sokat elmond rólad, hogy te csórózol le másokat.

Azért az megvan, h vállalatvezetők is járnak melóba biciklivel?

Persze nem ettől lesz valaki egyéniség, de csóró sem. Mikor másfél kilóméterre dolgoztam a lakásomtól én is 99%-ban tekertem. Ilyen kis távra nem éri meg elindítani az autót plusz legalább mozogtam minden nap egy keveset.