Elítéltek körében tényleg létezik az intézményfüggőség?

Igen. Nézd meg a Remény rabjai című filmet. Vagy pont láttad, és azért a kérdés?

Létezik egyébként, főleg, ha valaki évtizedeket van bent. Nem tud kint szocializálódni.

A büntetésvégrehajtás kitűzött célja az, hogy a büntetésen túl az elítélt re-integrálható legen a társadalomba.

Namost... ez a magyar rendszerben gyakorlatilag egyáltalán nem jön létre. Közel 70%-os a visszaesők aránya és sokan konkrétan elmondják, hogy a börtönben tanultak meg vlaóban bűnözni ahelyet, hogy azt tanulták volna meg, hogy hogy kell normálisan élni a társadalomban, azaz integrálódni. Ez a rendszer hibája, vlaójában amíg nincsenek normális körülmények odabent, szóba sem jöhet, hogy normális körülményekre építsenek idekint.

és hát mi a börtn egy olyan embernek aki napról napra él egy közművesítetlen, fűtetlen putriban és csak az erőszak az ami biztosítja szmára a túlélést? MI a börtn, ha nem luxusszálló, még ha fejenként csak másfél négyzetmétere is van és poloskás a matraca. Elvégre van fűtés, közmű és kaja. Ez már pont egy fűtéssel, közművel és kajával több, mint ami idekint van neki.

Nomeg ha egyszer bent volt, idekint rajta van a stigma. Jellemzően korábban sem voltak túlzottan elkapatva munkalehetőségek terén, de börtönviselten még annyira sem fogják őket alkalmazni. Az utcán is megszólják őket az ismerősök, gyakran a család vagy a baráti kör is eltávolodik.

Gyakorlatilag esélye sincs idekint.

Odabent meg hát van egy sorstársi vagy bajtársi közösség, a közös boldogulás a cél, szóval közösség alakul.. ugye van ellátás, biztonság..

Szóval igen, bizonyos embereknek a börtön adja a biztonságos, élhető közeget.

De ez a rendszer hibája.

Egyrészt azért, mert hagyja, hogy emberek éljenek olyan körülmények között ahol még az ócskafos börtön is jobb.

De ami inkább a rendszer hibája az a minőségtelen börtön. Nem a reintegrálást tanítja meg, hanem azt, hogy tanuljatok egymástól suttyóságot, játszátok ki a rendszert ahol tudjátok, és ha az élet büntet, büntess másokat keményebben. És innentől kezdve esélye sincs idekint, ennél meg még odabent is jobb.

#5 Szerintem ez a céltalanság és elveszettség érzés még sok kinti embernek is problémát jelent. Még magam is sokszor elgondolkodtam, mennyivel egyszerűbb volt gyerekként amikor megmondták a szüleim mit kell csinálnom és milyen jó lenne valaki aki terel, irányít az életben.

Így meg tudom érteni, hogy egy börtönt megjárt embernek egyszerűbb a benti világ, ahol megvan a napirendje, apró céljai, nem kell magáért felelnie.