Más is érzi magát másodlagosnak, mellőzhetőnek, háttérbe szorítottnak? Miért?

Mellőzhetőnek, sajnos, többször is éreztem magam, illetve ez át is tud csapni jelen időbe is, amikor bizonyos, már inkább elhaló/elhalt barátságokra gondolok. Az utóbbi években sorra kopott el szinte mindenki mellőlem, mert barátjuk lett, vagy új barátokat szereztek, vagy épp új városba költöztek, vagy esetleg ezek különféle kombinációja. És mindig az elsők közt voltam, aki ilyenkor kikerült a képből.

Pedig előtte szinte elválaszthatatlanok voltunk éveken át. Próbáltam menteni a dolgokat, de ez semmit sem ér, ha a másik fél nem vevő rá :c

Ha az embereknek más dolga van én attol még nem érzem magam mellozhetőnek nekem is sokszor van más dolgom, mint másokkal lenni.

Ezt természetesnek veszem.