Van valamilyen függőségetek?

Meglepődtem, mennyien írták a körömrágást, mert én is rágtam a körmöm, és ezt konkrétan sosem tartottam függőségnek. Rossz szokásnak igen, zavart is, úgy "szoktam le" róla, hogy egy ideje géllakkot hordok, azt számomra lehetetlen lerágni.

Dohányozni dohányzok (még), igaz, keveset. Egyetem alatt kb. 20-25 szál töltött cigit szívtam el naponta. Erről átálltam a Neo-ra, abból már csak napi 10 szál fogyott, majd erről az e-cigire, amit napi háromszor 5 percig szívogatok, egyszer a reggeli kávém mellé, egyszer ebéd után, egyszer vacsora után. Mondhatjuk, hogy ez 3 szál ciginek felel meg. Persze, jobb lenne, ha ezt sem szívnám, de ezzel így ki vagyok békülve, pár száz forintba kerül havonta és annyira talán nem is káros, mint a töltött cigi, pláne, hogy ilyen kis mértékben teszem.

Illetve kávézok, általában napi 2-3 csészével. Ezt időnként helyettesítem zöld teával.

Volt egy időszak, amikor rengeteget ittam, este 2-3 óra alatt a fenekére néztem egy pohár bornak, de mivel az életembe nem zavart be, nem ittam napközben, ha valami miatt nem volt meg a rituálé (mondjuk nem otthon ültem este, hanem korcsolyázni mentünk barátokkal), akkor addig eszembe se jutott, hogy amúgy inni is lehetne, amíg valaki esetleg fel nem dobta az ötletet, hogy akkor üljünk be valahová. Ezért nem is gondoltam rá úgy, hogy probléma lenne. Probléma akkor lett belőle, amikor az üveg bortól már nem éreztem magam olyan jól, mint korábban, és akkor becsusszant a fröccsök mellé egy kis rövidital, meg ráálltam arra, hogy ezeket a wine-sack-eket kezdtem venni, amiben 3-5L bor van, és fogalmad sincs, hogy mennyinél tartasz. Na, ott voltak vad pillanatok, mikor felkeltem másnap, arra, hogy ruhástul aludtam el a kanapén, és álmomban felrúgtam a poharat, ami aztán nyomot hagyott a szőnyegen. Elszörnyülködtem, mikor megláttam, hogy a borzsák több, mint fele hiányzik (az egy háromliteres volt, tehát több, mint két üveggel megittam), volt, hogy arra eszméltem, hogy a hűtő előtt térdelek, és kézzel eszik ki mindenféle random dolgokat belőle, szelet szalámit, darabka sajtot, uborkát az üvegből, még a vajkrémba is beledugtam az ujjam és lenyalogattam róla. Elképesztő dolgokat csináltam, pl. egyszer mentünk koncertre egy baráti társasággal, akikkel előtte egy kocsmában terveztünk alapozni. Egy barátnőm pedig még ez előtt a nagy közös alapozás előtt átjött, hogy megcsináljuk egymás haját, sminkjét, meg ilyesmi. Pontosan tudtam, hogy bőven lesz lehetőségem berúgni az este során, mégis elkezdtem otthon alapozni, mielőtt a barátnőmmel alapoztunk volna, mielőtt a társasággal alapoztunk volna... Meg azt is gyakran csináltam, hogy ha elmentünk valahová, akkor - mivel rendszerint előbb befejeztem az italom, mint a társaságom - felajánlottam, hogy hozok egy következő kört, és mindig kértem egy röviditalt csak magamnak, amit elfogyasztottam, amíg a pultos töltötte az egész asztal italait. Erről a többiek nem tudtak. A karácsonyi céges bulira is úgy mentem, hogy már otthon előtte kellemesen berúgtam, aztán rajtam röhögtek egy hétig a srácok, hogy milyen kis gyenge vagyok, hogy pár italtól képes vagyok kiütni magam. Valószínűleg több ital volt bennem, mint az ő összes piájuk összeadva, csak nem tudták. Ja, és isten ments, hogy egyek valamit az italozás közben, az asztalra kitett rágcsálnnivalóknak is mindig ellenálltam, mert az feszívja az alkoholt.

Nekem se a munkámra, se a magánéletemre, se az egészségemre nem volt ez hatással (valószínűleg nem csináltam elég ideig). Ami miatt végül abbahagytam, az az, hogy milyen rettenetes volt a másnap. Fizikailag soha életemben nem voltam másnapos, viszont mikor felkelek, és nem tudom hogy kerültem haza (HA hazateleportáltam, és nem valamelyik random barátom nappalijában ébredtem), nem tudtam, mi történt, mit csináltam, mit mondtam. Féltem megnézni az üzeneteim és a bankszámlaegyenlegem is. Nekem ez igazából épp elég volt ahhoz, hogy azt mondjam, hogy oké, ezzel felhagyunk - egy darabig teljes alkoholstoppot tartottam, aztán most már úgy vagyok vele, hogy belefér, ha a vacsorámhoz iszok két pohár bort, vagy ha társasággal kimozdulok, akkor egy pár ital, de 0.7 fölé nem mehet a véralkoholszintem, mert onnantól képtelen vagyok jó döntéseket hozni (van kis szondám, tudom mérni).

Itt pl mindenki gyk függő,egy értelmes ember nem fog gykozni.

Sajnos ezt be kell látni,énis kezdem belátni így csak heti szinten 1-2szer nézek fel fél fél órákra.Csak a saját életemet keseritem vele,annyit tudnék fejlődni,ez a szr helyett.

Eztis leirom 2 perc múlva fin&gom sincs hogy mit írtam vagy milyen kérdéseket olvastam.

Nah ennyi a haszna az egésznek,kész vicc...

Amfetamin. Többet vagyok tiszta, mint amennyit használom, de ha használom akkor sokszor sokáig, akár hetekig kihagyott nap nélkül, 2-3-4 napokat ébren. Cigiből 2 doboz. Koffeint már nem nagyon iszok, engem jobban tönkrevág mint a speed, de normális hatása meg nem nagyon van. De régen 5-6-7 doboz energiaitalt ittam naponta, aztán párszor éreztem hogy majdnem meghalt már a szivem. Ecstasyt is szoktam használni de arra nem vagyok ráfüggve, és az így isteni szokott lenni.Illetve az utóbbi időbe füvezek is, szerintem az a leg alattomosab amúgy. Kibirom hogy ne szívjak orrba ha szívom, de ez mégrosszabb mert nem csinálok semmi értelmeset csak kb leszedálom az agyam. Nem tudom, hogy jutottam el idáig amúgy nagyon rövid idő alatt. Nem teszem tönkre magam annyira, bár azért voltak időszakok mikor dúrván össze voltam esve. Mentálisan viszont eléggé megsínylettem. Egyszer függő lesz valaki, utána soha nem tudja ugyan úgy értékelni az életet tiszta tudattal. Vannak olyan barátaim akik több éve abbahagyták, de még most is hiányzik nekik az az időszak mert semmi nem ad annyit mint ezek a sz4rok. Idézem: "Olyan unalmas az életem mióta nem drogozok"

Persze egy idő után már nem hiányzik annyira az embernek ,mert tudja objektívebben értékelni hogy ez mivel jár, és hova vezet.

Én erősnek tartottam magam mentálisan, de mégis kisértenek a gondolatok több hónapos tisztaság után is, minden egyes nap, hogy dejó lenne felszívni egy csíkot. De ha elkezdem, bele ragadok a helyzetbe és azt veszem észre, hogy hetek, hónapok óta csinálom megállás nélkül, a végén már csak azért hogy minél később legyen az a pont, hogy tiszta lesz a tudatom és átértékelem azt az időszakot, hogy mit is csináltam én azalatt.

Én nem az a kaliber vagyok akinek elvonó kell amúgy, de azért lehet jobb lett volna a g3c1 speedet hanyagolni. Az a baj könnyen beépül a mindennapokba. Segít mindenbe igazából, mindent is tudsz úgy csinálni még jobban is.

#21

Az ilyenek, mint körömrágás, oldal bőr tépjedés gyakoriak.

Ugyanolyan, mint az ajkak harapdálása, vagy foggal belül a belső ajak tépkedése, fogcsikorgatás, én pl az alsó fogsoromnál áttolom a levegőt a "rések" között, ami nem jó, mert lazítja.

Akkor izületek ropogtatása, és pl a lábfejízületet ropogtatom, de van, aki az ujjait.