1-től 5-ig értékelve, mennyire igényled az emberi kapcsolatokat?

Annyira, hogy ne őrüljek meg, ne legyek antiszociális. Öreg vagyok én már bohócnak.

- egy introvertált

Én nagyon nem igényeltem, és örültem ha egyedül vagyok, én is introvertált vagyok. Ez lehet azért volt, mert majdnem az összes barátom nagyon introveltált, akik nem azok meg drogoznak vagy isznak és nem szívesen vagyok a közelükben.

De találkoztam új emberekkel, akikkel volt közös témánk, és már nem úgy vagyok vele, hogy rosszul vagyok vagy félek ha emberekkel kell találkoznom.

A balszerencse hogy ezelőtt nem túl kedves emberek között voltam, közre játszott abban hogy sose akartam emberek között lenni, még barátnőt se akartam, de ha talál valaki egy jó társaságot, az nagyon sokat számít és sokkal több élvezettel élem a mindennapjaimat.

Szerintem valamennyire mindenki társas lény. Én max néhány napot tudok teljesen egyedül lenni, de mondjuk tök egyedül lakni nem menne, esetleg kisállattal. Egy egyetemen (másik városban) magányosan töltött hét után nagyon vágyom az itthoniak (párom, családom) társaságára.

Élvezem az egyedüli dolgokat is, sokszor kifejezetten jól esik, de tipikusan olyan vagyok aki nehezen ismerkedik, introvertáltnak TŰNIK, de közben meg imádom az embereket magam körül (bizonyos határokig).

3 vagy 4. Általánosságban inkább 4, de egy hosszú munkanap, -hét után már inkább csak 3.

A hotel szektorban dolgozom, szóval bőven van offline és online kontakt emberekkel mindennap, ami le tud fárasztani, nem is kicsit, de közben mégis szeretem. Nap végén, amikor hazaérek, bár kell egy kis idő, amikor egyedül vagyok, kicsit feltöltődöm, de utána megint visszatér az igényem a másokkal való kommunikációhoz együtt töltött minőségi időhöz.

Szeretem és igénylem is a barátokkal, családdal töltendő időt, fontos is számomra, hogy összeüljünk, beszéljünk vagy programot szervezzünk közösen. Nem szeretek huzamosabban több időt egyedül tölteni, persze, ennek is megvan a szépsége, és kell ilyen is, de nekem tényleg az az igazi, ha másokkal vagyok.

Én is introvertáltnak tűnök elsőre, illetve kapcsolatteremtésnél nem én vagyok az első, aki nyit, aki megteszi az első lépést, de amint azon túllendültünk, egyre többet kezdeményezek.

Egy.

És csak azért nem nulla, mert az embernek lehet szüksége segítségre, másnak is, nekem is.