Mennyire zavar ha valakinek rossz a helyesírása?

Nem zavar, hanem szórakoztat. Kicsit le is nézem, de csak azt, aki a helyesírási hibák ellenére ontja magából a csúnya beszédet, a kötekedő és kioktató hozzászólásokat.

Az viszont nem zavar, ha nyilvánvaló, hogy a telefonon félrepötyögte, mert rossz a látása vagy vaskos az ujja.

Nem hiszem el, hogy két alapvető szabályt képtelen valaki megjegyezni. Az egyik, ami nagyon elterjedt:

"Láttam a plázába egy jó ruhát."

Ja, persze, plázába. Nem érzi, hogy hiányzik egy betű.

A másik az igekötők használata. "Letudok ugrani." "Le ugrottam." Borzasztó.

További kedvenceim:

"Egyet értek." Ez azt jelenti, hogy egyet ért, egyet meg nem? Ennél már csak az a jobb, amikor így írja:

"Eggyet értek."

Van még kedvencem:

"Olyan aranyossak és ügyessek együtt."

Ezzel az a gond, hogy olyan ember nincsen, aki azt mondaná, hogy az ő írása már olyan rossz, hogy azon javítani kéne.

Ha már érteni se lehet, amit ír, még akkor is ő van felháborodva, ha szólnak érte.

Ezzel az a baj, hogy 1 generáció múlva már ez lesz a szokás, utána pedig a szabvány. A következő generáció ezen fog tovább rontani, aztán pedig nem is fog működni tovább a nyelv, érthetetlen lesz.

A telefonos elgépelés még hagyján, de amikor kardinális hibákat ejt a másik, az gáz.

Van ismerősöm, ő rendszeresen "kihagyja dupla másalhangzót, kötőszót, következetess külön írja az egybe írandó szavakat, roszul használja ly-j-t..." (és mellesleg novellákat ír pontosan ugyanilyen stílusban).

Na, hagyjuk. Nagyon gáz, és piszok kiábrándító, mert nem is akar fejlődni benne. "Jóvanezígy".

A figyelmetlenség miatti elgépelés nem zavar, a telefon is sokszor átjavít dolgokat. Mondjuk ezeknél lehet látni, hogy nem helyesírási hibák.

A rossz helyesírás az zavaró tud lenni, Facebookon sokszor látok nevetséges kommenteket. Az is szomorú, amikor éppen osztja az észt valakinek, miközben ő maga helyesen írni sem tud.

Engem az elgépelés és az autocorrect okozta hibák is tudnak zavarni sok esetben.

Más az, ha a barátnőmmel csetelek telefonon fél kézzel, miközben a másikkal főzök vagy hasonló.

De ha már nekiülök és e-mailt írok ugyanennek a barátnőmnek, vagy egy választ a gyakorira, eseteg egy kommentet bárhová máshová stb., hogy a komolyabb dolgokról ne is beszéljek, szerintem alap, hogy vagyok annyira igényes magamra, és megtisztelem a többieket is azzal, hogy átolvasom, mielőtt elküldöm.

Márpedig olyankor egy-egy betűhiba fölött még csak-csak elsiklik az ember figyelme néha, de pl. az autocorrect hülyeségei egyből feltűnnének...

Az autocorrect hibák engem is zavarnak, az olyanok viszont még inkább, amikor az illető ledarál 4-5 sort, minimum, semmi mondatközi, vagy épp mondatvégi írásjelet nem használva, és közben hemzseg mindenféle hibával.

Az elütéseken, félregépeléseken nem szoktam fennakadni, részben azért is, mert velem is megesik, bármennyire is igyekszem elkerülni, illetve könnyű is átsiklani rajtuk, hiába ellenőrzöm vissza az írásom. Viszont az igekötők körüli gondok, a -ba/-be/-ban/-ben ragozás, j-ly dolgok nagyon tudnak zavarni. Sőt, mostanában azt is egyre többet hallom/látom, hogy többeknek az okoz gondot, hogy mikor kell "a", vagy épp "az" névelőt használni...

Azokon szoktam még meglepődni, amit egyes szaktársak, másik egyetemisták művelnek néha... FB-n bent vagyok egy egyetemistás csoportban, időnként hallgatók küldik be, hogy milyen emaileket küldenek a tanároknak, a tartalmuk miatt, közben pedig olyan csapnivaló helyesírással ment el az üzenet, hogy az valami hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a formális email megírása sem jött össze, sem a rendes megszólítás, sem az elköszönés, a köztes dolgokról nem is beszélve. Jó, nem minden ilyen üzenetre igaz ez, de sajnos a nagyjukra mégis, ez pedig eléggé elszomorító.