Lànyok, nők gyarkran előfordul veletek, hogy azt szeretnètek, hogy az osztàlyban vagy a munkahelyen a fiùk nagy rèsze èrtetek legyen oda vagy titeket dicsèrjen? Többi lent!

A dicsérettől zavarba jövök.

Nem szeretem ha körülöttem forog a világ.

Persze néha, a megfelelő pillanatban jólesik, előbbre lendít.

Az hogy megbíznak bennem, hiszem természetes és nem az egónak köszönhetően van így.

#1

én beparkolnék a lábaid közé szívesen

Most úgy beszélsz mint ha nem lenne a fiúknak más nő vagy lány rajtad kívül a világon, hogy 50 fiúból 50 téged válasszon. Ráadásúl ritkán adódik olyan helyzet hogy 50 fiúból 50-nek ne legyen valakije. Az is ritka, hogy egy osztályba vagy egy munkahelyen 50 emberből 50-en ne a tanulásra vagy a munkára hanem rád figyeljenek oda. Dicséretet akkor várj el egy osztályba ha már kijártad a sulit, egy munkahelyen pedig ha mindent jól csinálsz éveken át, mert nem csak te dolgozol ott, és lehetnek rajtad kívül mások is, akik már régebb óta tanulnak vagy dolgoznak és nem kapnak semmilyen dicséretet, pedig lehet hogy azok megérdemelnék.

Ezt a szituációt akkor tudnám elképzelni, ha valami női kézi labda csapadba lennél, és meztelenül vagy csak kilógott mellekkel játszanád aazt, vagy pedig akkor ha te valami nagy női énekes vagy mma sztár lennél, aki felkerül a toplistára és hatalmas pénzeket keres, hogy utána mindenki őt dicsérje és ő érte legyen oda. Sok sikert hozzá! 26F

Én kamaszként ez a csaj voltam, akit leírtál. Sok srácot húztam, de igazából nem akartam tőlük semmit, csak az egyikükbe pl. a fél iskola bele volt zúgva, és a lányok engem kiutáltak, szóval jól esett az arcukba vágni, hogy jól van, utáljatok csak, de a plátói szerelmetek mégis utánam csorgatja a nyálát, nem utánatok. Még az egyetem első 1-2 évében is simán flörtöltem, randiztam csak azért fiúkkal, mert unatkoztam, és jó programnak tűnt, hogy akkor itt vagyok ezen az ellaposodó bulin, unom magam, felcsípetem magam ezzel a sráccal, talán még le is fekszem vele, de amúgy akar a franc tőle bármi komolyabbat, viszont a szociális státuszom növeli, hogy én kavarok az évfolyam leghelyesebb fiújával.

Ma már ezt valamennyire szégyellem, belátom, hogy nem lett volna szabad így játszanom emberekkel, de elég későn értem meg mentálisan sajnos. Ami miatt mégis meg tudtam magamnak bocsájtani, az az, hogy tudom, hogy ezek a srácok pontosan ugyanerre használtak engem. Ugyanolyan felszínesek voltak, mint én, egyiknek sem voltak érzései, csak le akarták kúrni a legjobb csajokat, hogy növeljék a szociális státuszukat a többi fiú előtt.

Jelenleg nem fordul ilyen elő. Jobb így egyébként. Sokkal mélyebb kapcsolatom van a környezetemben lévő emberekkel, mióta úgymond felnőttem, és leszarom, ki mit gondol, nem másoknak akarok megfelelni. Ha valakinek érdekes a személyisége, akkor barátkozok vele. Ha valaki tetszik, akkor jelzem neki és próbálok megismerkedni vele. Ha valakinek olyan érzései ébrednek irántam, amit nem tudok viszonozni, akkor lezárom a dolgot, és igyekszem eltávolítani magam az illető közeléből, hogy elmúlhasson benne. Látok ilyet egyébként most is a munkahelyemen, és nem csak huszonéves gyakornok lányok csinálják, hanem akár 40+-os nők is képesek ugyanúgy kurválkodni a figyelemért, ahogy én csináltam tizenévesen, nem tudom, ők valaha fel fognak-e nőni, vagy ilyenek maradnak, mindegy, nem az én dolgom. És a férfiak sem kivételek, van, aki hajkurássza a munkatársnőket, mert azt hiszi, attól majd jobban tiszteli a többi hím a munkahelyen... Ez nem történik meg, és a nőket is inkább szánjuk, mint, hogy irigykednénk rá, a legtöbben szerencsére kinőttük ezt a mentalitást (illetve biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akikben soha nem is volt meg, aki már tizenévesen elég érett volt ehhez, és szánalmasnak tarthatott, amiért ezt csináltam).

Első válaszolóval egyet tudok érteni, leszámítva a "sose voltak ilyen vágyaim" sort. Nekem voltak, de ma már én is úgy vagyok vele, hogy vágyom az elismerésre és esetleg még irigységre, csodálatra is, de nem azért, hogy ki akarna megdugni, hanem, hogy mikre vagyok képes én, mint ember. Az eléggé primitív, amikor valaki azért vár elismerést, mert jól néz ki. Az a szomorú hírem, hogy ez előbb-utóbb elmúlik.

8

R.I.B.A.N.C

9

Á.L.S.Z.E.N.T