Egyre kibírhatatlanabbak az emberek?

Covidban otthonra kényszerültünk és távoktatásra, én ugyan örültem neki de sokak életét megnehezítette. Aztán jött az infláció, pl. a kenyér 2* annyi mint tavaly. Ez megint sokak életét nehezebbé tette.

Jött a háború mellettünk, persze igyekszünk nem gondolni rá de csak egy végpusztulás lebeg a fejünk felett, még ha kicsi is az esélye a tét rettenetesen nagy, az emberiség jövője.

Itt a politika, ahol nem azzal kampányolnak hogy milyen nagyszerű és csodás dolgokat tudnának csinálni ha megválasztják őket, hanem azzal hogy milyen g...i a másik, a politika olyan lett mára mintha egy putris cigány családot néznék / hallgatnék akik minden nap nagy hangon hőzöngenek, ha kell ha nem, ha kíváncsi az ember rájuk ha nem.

Az egészségügyben éves várósorok vannak, lassan olyan mintha nem is lenne csak papíron.

Az oktatás lassan megszűnik. Tanít mindenki mindenkit, ha ért hozzá ha nem.

Még aki elvakult hívő, az is érzékeli hogy az ország sebesen halad a szakadék széle felé. Pontosabban vissza a feudalizmusba.

Ráadásul hozzá jön a tehetetlenség érzés, ellenzék sincs, semmi nincs csak szellemileg visszamaradott politikusok akikre egy használt kotont se bíznék rá. Azaz nincs remény se. És ez eléggé lenyomja a közhangulatot.

- Amúgy kint élsz hogy meg kellett kérdezned?

8. Persze, hogy nem. Nem is ezt mondtam. Van baj mindenhol. De a mi országunk eleve hátrányban van a gyatra oktatással, az egészségüggyel és a gondolkodásmóddal, ami teljesen meg van fordítva.

Itt egyszerűen nem hajlandóak az emberek a saját belsőjükbe fektetni időt, pénzt energiát. Szegénységtudatosság, traumák, hozott téves berögződések vannak.

Fejlődésre képtelen, csőlátású, modern rabszolgákkal, biorobotokkal lett tele az ország.

2 baj van:

A, A politika nagyon tudja hergelni az embereket, mert az emberek mindenre vevők;

B, Az emberek semmit sem változtak 1989 óta: ugyanazokat a dallamokat fújják évtizedek óta, holott renegeteg lehetőség lett volna a változásra. És hiába a '89 óta létrejött generációk váltása, az alapgondolkodás semmit sem változott.

Itt olyan, mintha nem lenne igény a gondoldkodásra, a változásra.

Nem leszek népszerű a véleményem miatt és a lepontozást is megértem.

Én már magyargyűlölő vagyok.

Bunkók lettünk mi magyarok egymással.

Mindenki a másikat hülyézi le és senki sem néz önmagába és nem ismeri el a hibáját.

A boltokban, tömegközlekedéseken, utakon az autósok,Stb-stb, mindenki bunkó lett a másik felé.

Nem véletlenül útálnak minket magyarokat egyes országokban, mert van egy bunkó stílusa a magyarnak.