Párom édesanyja egyre kibírhatatlanabb?

Olyan messzire költözzetek a párod szüleitől, amennyire csak lehet! Csak így tudtok önállósodni, határozottan, felnőtt módon dönteni a saját életetekről.

Addig meg, ha kaját hoz, Tedd a fagyasztóba azzal,hogy együtt esztek és most fogsz főzni kettőtöknek. Esetleg átmész hozzájuk rendezkedni...

Szólj vissza / szólj be neki te. Elhiszem hogy kellemetlen. De ha ő megtette 100x, tedd meg te is 1x meglátod könnyebb lesz. Taoasztalatbóo mondom.

Amikor meg pl rákérdez mire költesz vagy mit vettél akkor csak annyit mondj hogy mindenki úgy osztja be a saját pénzét amire akarja, ha elszórni van kedved az utcán akkor azt fogod. Nem más szabja meg. Hidd el, utána soha az életbe nem fog szólni. :)

Az a helyzet, hogy anyukám pont ilyen.És semmi sem segít, volt már szépen mondva, csúnyán mondva, volt hogy a férjem konkrétan elzavarta innen,mégsem fogja fel.Van érzelmi zsarolás is, ilyeneket mondd hogy hogy ő napokig nem alszik azért mert nekünk milyen régi bútoraink vannak(albérletben lakunk, minden a tulajé)

Régebben én is próbálkoztam, de rájöttem hogy anyámnak semmi sem lesz jó, szóval nem érdekel.

Mi másik városban élünk a tesómék is itt élnek, szerencsére ritkán jön, mondjuk ide hozzánk nem tud jönni amióta a férjem elzavarta, de ezt nem is bánom.

Megmondom őszintén sajnállak, 44 éves vagyok, ez egy állandó harc, bár én már jobban viselem.

Mindig mindenben a problémát keresi, mindig mindent megakar oldani, megakar változtatni olyanra amilyenre ő szeretné.Nem érti a nemet.

Meg ilyenekkel jön ,hogy mennyire sajnál minket a tesómmal, hogy milyen sz@r nyomorult életünk van, mert a testvérei gyerekeinek meg milyen jó dolguk van, és hogy ő ebbe bele van betegedve, egyszerűen nem fogja fel, hogy minden ember életében vannak megoldandó dolgok.

Ilyenen pl hónapokat rágta a fülem, hogy miért viszem 6-ra a gyereket a bölcsibe, nem fogta fel,hogy 7-re jártam dolgozni,és hogy szegény gyerek,ez miatt ő nem tud aludni, mert szegény gyerek kis lelke hogy sérül.Régebben volt 7-10 éve, hogy megkértem dolgokra,hogy segítsen ezt azt, na minden voltam csak fehér ember nem, mert hogy x idős koromra még mindig segítségre szorulok, és neki kell MINDENT helyettem megcsinálni.Na hát ennek már vége,mikor még jöhetett hozzánk akkor sem engedtem hogy csináljon bármit, na persze ezen is besértődik.

Mai napig mindenbe beleszólna,hogy milyen hajam van, milyen ruhákat hordunk, miket eszünk, miket adok enni a gyereknek,hogy milyen bútoraink vannak, a legújabb az volt egy hetente tegyek fel más függönyt:))))))))))))Néha csak kínomba röhögök már,hogy mégis miket talál ki.

Nagyon nehéz ilyen ember mellett élni.Még akkor is ha távol van.