Hogyan lehet elviselni egy kibírhatatlan anyóst?

Én ilyeneket válaszolok: "Hm, lehet" "aha" "hát igen". Nem figyelek rá. :D A párom lerendezi, ha már túlzásba esik. Nem kell felvenni amit mond, és kész.

Viszont az elég tré, hogy az anyósod miatt nem MERSZ neki gyereket szülni. Ne már, hogy egy harmadik személy befolyásolja azt, hogy mikor szülsz.

Én mondjuk nem élek anyóssal egy fedél alatt.

Ha meg külön élünk, akkor nyugodtan lehet neki szólni, hogy A saját otthonodban úgy pakolsz, úgy élsz ahogy neked jól esik, és ha ezt nem fogja fel, akkor köszönjük, hogy eljött, kikísérem a bejárati ajtóhoz.

Tudod csak azt lehet ennyire irányítani aki hagyja magát. Tessék a sarkadra állni.

Meséld el a férjednek is,hogy az anyós miatt nem MERSZ gyereket szülni,talán akkor észre veszi a problémát. Legyetek határozottak és következetesek vele.

Én egyszer hagytam,hogy valamibe beleszóljon,azóta azt hiszi mindenbe szabad. Meghallgatom a véleményét,aztán mondom neki,hogy a férjemmel még megbeszéljük.

Én ezt a kérdést már akkor lezongoráztam volna,amikor még csak barát-barátnő viszonyban vagyunk, nem házasság után.

De a lényegen nem változtat.

Ha a férjed nem hajlandó segíteni,akkor bizony le kell ülnöd anyóssal és elmondani neki,hogy mi zavar.Hátha észbekap és változtat.

Ha nem teszi,akkor viszont le kell tojni nagy ívben mit mond.Ne foglalkozz vele.Ne beszélgess vele ,csak amit muszáj.Ne avasd be az életed apró részleteibe.Ha bele akar valamibe szólni,akkor azonnal hárítsd el és tereld el a témát.

Ha csak az időjárásról beszélgettek,akkor nem sok pont lesz,amibe bele tudna kötni.

És remélem,hogy nem éltek együtt vele.. Arra nem tudok megoldást,egyszerűen el kell költözni.

Ha a lakásodon belül okoskodik,hogy mit hova tegyél,akkor szintén le kell állítani és megmondani neki,hogyha nem tetszik,akkor merre találja az ajtót.

Hihet bunkónak is,ne érdekeljen, állj ki magad mellett.

De szerintem a legjobb az lenne,ha a férjed állítaná le az anyját nyomatékosan. Arra általában jobban szoktak hallgatni.De te is felveheted a kesztyűt vele.

Nem engeded be, te meg nem mész hozzá, ennyi. Ha mégis muszáj találkoznotok, akkor figyelmen kívül hagyod, hadd mondja a magáét.

Ha netán együtt laktok, sürgősen költözzetek külön.

Sehogy. :D Mármint, iktasd őt ki az életedből. Az enyém is ilyen, még abba is beleugatott, hogy hogyan szárítom meg a hajam és milyen gyakran mosom... Szerencsére csak egy hónapot kellett nála lennünk, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy azóta ne találkozzak vele. 6 év telt el azóta, a férjem látogatja, én nem, ide nem teszi be a lábát. Mióta nem találkoztunk, minden csodás. :)

A gyereket egyébként nem neki kell, hogy szüld, viszont bennem is kérdéses, hogy mi lesz, ha összejön végre. Mert h egyedül nem engedem vele, az tuti, borzasztó igénytelen, nem egyszer hozott haza a férjem pl romlott kaját, aztán úgy dobtuk ki, 5 percen belül... Szóval oda nem engedem a gyereket. De ide sem őt. Szóval tök érthető a felvetésed, de ha a párod igazán szeret, akkor meg kell, hogy értse ezt és melletted kell állnia. Főleg, amikor baba is lesz. :)

én most léptem anyóssal szemben. Férjem megcsalt és megbocsájtottam neki, erre anyós áthív. Gondoltam remek akkor beszélhetünk a dologról, a férjem miért ment bele és hogy hogyan dolgozhatunk majd azon hogy megtudjunk egymásnak bocsátani dolgokért(például férjem családja piszkált stb.) de azzal kezdték hogy én tehetek róla hogy meg lettem csalva mert miért nem vettem észre!!! aztán minden sérelmemre azt mondták hogy az nem úgy volt, nem emlékeznek hogy lehet de...

Erre felálltam leordítottam a fejüket hogy kedves hogy egy földön fekvő emberbe még bele is rúgnak és kijelentettem, hogy többet nem akarom őket látni. Most meg boldog vagyok hogy többet nem kell álszenteskedő ebédeket náluk töltenem abban a tudatban hogy én lettem a szar alak ahelyett hogy örülnének amiért megbocsátottam a fiúknak.