Mennyire fontos nektek hogy érezzétek a munkahelyen valóban szükség van rátok-a munkaerőtökre, és nem csak admin-létszámbeli okból vettek fel N+1-edik „semmi szükség rá de fel kell venni“ embernek?

Olyan helyen vagyok immáron 1 éve ahol az első 1-2 hétben leesett a tantusz hogy a világon semmi szükség itt rám. Azért vettek fel (azóta ez ki is derült)mert a fenntartó adott munkakörre adott számú embert ír elő és kellettem a keretbe hogy fel legyne töltve a létszám.

A munkámra, énrám a világon semmi szükség, nincs is valós dolgom, alibi feladatok, piti kis munkák vannak, 1 hétre van annyi dolgom, ami 1 napra is édeskevés lenne.

Hogyan vennétek egy ilyen állást? Jó az ha ember napi szinten érzi hogy akár haza is mehetne, mert a világon semmi szükség rá? Hogy nettó mindegy hogy bemegy vagy nem, mert a munkája senkinek se fog hiányozni-hiszen nincs is valós munkája?

(Az üres trollkodást hagyjuk. Bár munkám szinte semmi de ha valóban nem mennék be, kirúgnának. Úgy tűnik, a seggem kell nekik, ha napi 8 órában melegítem a széket, az már elég... de nekem ez kezd kevés lenni...)