Gyerekkorom karácsonyai pokoliak voltak.
Utána, tizenéves koromban a görcsölés, kinek, mit kellene venni, ki, mikor, hova megy... brrrr 🤢
Huszonéves korom elején, az első csajommmal pont Karácsony után szakítottam. Maga az ünnep sem volt egy fáklyás menet, ott is szét görcsöltem magam, plusz a vizsgaidőszak, plusz a kapcsolati gondok...
Utána mégis újra összejöttünk. Talán az első közös, "kis" karácsonyunkra mondanám hogy szép volt. Akkor nem érdekelt a szokásos családi vircsaft, és egymás családjához sem kellett kényszeresen át járkálni. Együtt voltunk.
Nem ebben az évben volt, de egyszer ő is eljött velem az éjféli misére.
Aztán összeköltöztünk és kezdődött minden elölről, azóta nekem ebben a formájában újra teher az ünnep.
Régesrég szakítottunk de sajnos a mostani kapcsolatomban is ez a fontos. Ki, mikor, hova megy, ki segít kinek stb.
Arról amiről (Akiről...) valóban szólna ez az ünnep, egy szó sem esik, ami számomra nagyon szomorú.
Legszívesebben elmennék vagy egy welnessbe, vagy egy tűzugrásos-elvonulós erdei lakba, akár egyedül is.
Megnyugvás, fény, melegség, születés...
Mindegyik nagyon jó volt, nem tudnám kiemelni egyiket sem. Szüleim készültek rá, nem csak a fán, hanem mindenhonnan diszek logtak, ami gyerekként néha idegesített. :)) Ha ilyenkor el is mentünk egy-egy fél napos családlátogatásra, mindig külön öröm volt hazaérkezni a feldiszitett lakásba, újra felkapcsolni a karácsonyfa világítást, látni a dobozokat ajándékokat.
Felnőttként persze én is eljutottam már, a fenébe legyünk már túl rajta állapotba.
:(((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!