Normális vagyok?

"csak menjen valami, mert nem bírom a csendet már."

"jól érzem magam így"

Ettől eltekintve szerintem igen, az vagy

Üdv a klubban.

Nem érzem magam normálisnak, de többnyire jól érzem magam így.

Legalábbis ha kilépek ebből a komfortzónából utána mindig kezdődnek a problémák, kellemetlenségek, rossz érzések.

Így vagyok jól ha nem zavar senki bele a nyugalmamba.

De semmiképp nem érzem normálisnak hiszen a többség nem így él. (Vagy igen csak ők nem reklámozzák, nem tudom).

Én a csendet is szeretem, zenét se hallgatok. Néha jól esik egész nap meg se szólalni. De nekem is vannak napok, mikor a bezártság zavar, mennék ki emberek közé csak úgy vegyülni a tömegbe, vagy hiányzik hogy 2 szót váltsak valakivel de ezek ritkábbak.

Én ilyen idős koromban, ha nem mehettem ki a haverokkal, konkrétan fizikai fájdalmat éreztem. Ugrált a gyomrom és rosszul voltam :) Persze nem voltak podcastok amik elterelték a figyelmem...

Manapság nem is vágyom baráti társaságra, heti egy alkalommal elmegyek velük, de jobb szeretek magamban lenni. Persze, a párom itt van velem sokat. Érdekességképpen írom, hogy aki elfogadja magát teljesen, annak a számára a magány mint fogalom megszűnik. Nem fog többé ilyet érezni, a remeték sem érezték magukat annak anno.

De ebben a korban szerintem érdemesebb kilépni a komfort zónádból és élni, tapasztalatokat szerezni. Sok lány is van így vele mint te, (már ha fiú vagy, amúgy cseréld fel) próbálj meg keresni párat akikkel dumcsizhatsz vagy akár találkozhatsz is.

Jobb kettesben hallgatni a podcastot is :)

Ha nem teszel semmit, sajnos elég picike az esélye hogy változni fog valami, öregebb leszel és a végén elmondhatod hogy úgy éltél mint egy mosógép, végig vegetáltad az életed, a helyett hogy élted volna.

Persze, ha nézel egy filmet, átélheted a szereplők érzelmeit, átérezheted az érzéseiket, de az azért nem ugyanaz mintha a sajátjaid lennének. Csak halvány utánzata az igazi életnek.

- A depis dolgok, a nem érdekel, a jó így nekem... - Ezek nem valódiak. Félsz, mert mindenki fél a változástól. Ez a félelem próbálja elhitetni veled ezeket, de nincs így. "Csak" a félelmeid kellene legyőznöd, hogy kilépj a komfort zónából és elkezdj valódi életet élni, haverokkal, párral, később gyermekekkel, valódi brutálisan erős ingerekkel, érzelmekkel, érzésekkel telit.