Magyarországon miért divat az áldozathibáztatás?

ui: egyébként senki nem élvezkedik ezen, ti nem vagytok hajlandóak elfogadni, hogy van különbség áldozat és áldozat között. Olyan nem létezik, hogy mindenki csakis októl függetlenül csak áldozat legyen. Van ilyen és van olyan.

Mint, ahogy minden ember különböző. A nőket se egy kalap alá veszel. Pl. sok hímnemű itt sír, hogy a nők csak a pénzre mennek...de azt nem veszik észre, hogy nem mindenki ilyen.

A jelenlegi vitába most nem szándékozok beszállni, csupán a kérdésre hagynám itt a válaszomat.

Szóval szerintem magyarországon azért divat az áldozathibáztatás, mivel a legtöbb magyar főleg mostanra frusztrált, és rosszúl él, egy igen kis arányú csoportnak köszönhetően. És sokan már régóta mintha kifejezetten stockholm szindrómában szenvednének, minden egyre rosszabb lesz a népnyúzó rezsim miatt, de ezek mégis nekik hajbókolnak, az egyre kevesebb alamizsnáért egyre hálásabban. És valahol ebben a kifordított, torz mentalitásban látom én azt is, hogy miért akkora divat nálunk az áldozathibáztatás.

Tehát a sok frusztrált és elnyomott ember az erősebbekhez próbál törleszkedni, felfelé nyal, lefele tapos. Az elkövetőt idealizálják sokszor mostanra hiszen ő "erős" (közben csak gátlástalan") és az áldozatot szídják, belerúgnak, mert ettől érzik magukat tőle többnek. Kicsit a dögöljön meg a szomszéd tehene elvet is érvényesülni érzem, minél rosszabb a másiknak, ők tévesen annál jobbnak érezhetik magukat ezáltal. Holott ugyanott vannak igazából lent a mocsokban, csak annak örülnek hogy van akit épp méglentebb nyomtak...

És hát van a félelem is, sokan azért törleszkednek az elnyomókhoz, mert azt hiszik akkor rájuk nem fog sor kerülni, ha az agresszornak nyalnak. Ezeket pedig nem tudom sajnálni, mostanra örömmel szoktam szemlélni ahogy végül őket is elkapja a gépszíj és siránkoznak, akik korábban még örültek mások bukásának, és az agresszorokat éltették.