Nem kiábrándító, hogy egyes emberek teljesen más oldalukat mutatják munka közben, mint ami a valódi énjük (pl. egy bolti eladó kedves a vevőkkel, barátilag viszont elviselhetetlenül bunkó stb.)?

Szerintem nem érdemes a munkát a magánélettel keverni.

Vannak munkakörök, ahol vagy nem lehet, vagy nem érdemes külön választani, ezeket nevezzük hivatásnak. Itt valóban zavaró.

De egy eladó legyen kedves akkor is, ha éppen most csalta meg a párja és legszívesebben bezúzná minden pasi vagy nő fejét a pénztárgéppel :)

Egy pincér aki morcos kedvében van, ha nem játssza meg magát, ugrik a borravaló. És sorolhatom vég nélkül a példákat.

Nem is kedvesek.

Megkeseredett sz.rember a legtobb.

#2

Nem jársz te túl sokat cba/coop -okba? :)

A mindenki azt mondaná "ami a szívén az a száján" nem lennének dolgozó emberek.

Muszáj felvenni reggel a mosoly álarcot és a kedvesre állítani a hangstílust a torkodban.

Keveseknek adatik meg, hogy olyan munkahelyük legyen amit imádnak ahol szuperek a kollégák jók a körülmények, az ügyfelek sem idióták...

Alapból:

"Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő". (Shakespeare)

Mi ebben a kiábrándító? MINDEN ember másképp viselkedik adott szituációkban, helyzetekben vagy éppen emberekkel.

Mondjuk itthon pont az ellenkezőjét látom, elcsacsognak egymás között mint egy kis család a vevő meg le van szarva és úgy állnak az emberhez, hogy dögölj már meg amiért ide mertél egyáltalán jönni.

Én pl. a magánéletemben sokkal lazább vagyok, mint egy munkahelyi közegben.Szeretek hülyéskedni, beszélgetni szórakozni, persze, azért a feladataim elvégzem, de ahogy jólesik.

Munka közben meg gyűlölöm az ilyen viselkedést.Ha munka van, akkor komoly vagyok, hajtok, semmi lazsálás, lustálkodás, hülyéskedés.Egész addig, míg el nincs végezve a feladat.Ha így lát csak valaki, akkor azt hihetik rólam, hogy egy komoly, rideg, törtető ember vagyok.Pedig ez csak a munkastílusomat jellemzi.

Nem.

Szerintem egy jó alkalmazott nem mutatja a vevő felé, ha rosszkedvem van, ha nem szimpatikus neki a vevő etc.

Nem várom el, hogy beszélgessen velem, nem is vagyok csevegős, csak normálisan köszönjön.

Ehhez képest dohányboltokba már nem is járok, csak egybe a sok sötét huszonéves liba miatt, de az Aldiban van 1-2 kasszás, akit kerülök, mert kimutatja, ha nem vagyok szimpi neki.

Szerintem aki ennyire nem tud viselkedni, menjen gyárba dolgozni, engem vásárlóként marhára nem érdekel, ha frusztrált, mert érettségivel hétvégén is kasszáznia kell, vagy h nem vagyok szimpatikus neki, üsse otthon a boxzsákot.