Mi értelme van nem-pszichopatának lenni? (lent)
Elég antiszociális vagyok és nagyon pszichopata személyiségem van ami a manipulációt, mások kihasználását vagy épp önzőséget illeti. Szerintem az antiszociális személyiségzavar (ASPD) megállja a helyét az esetemben.
A kérdésem viszont az, miért éri meg nem antiszociálisnak lenni? Másokat segíteni vagy őszintén elmondani amit gondolok ha utána nem fognak kedvelni? Akár munkahelyi, akár más környezetben.
Sosem értettem meg minek kéne nyílt lapokkal játszani ha jól átlátok embereken/szituációkon és nem vagyok gátlásos ha valamit meg akarok szerezni.
Az embert egy biológiai lénynek tekintem, egy olyan állatnak aminek csak az IQ-ja jóval magasabb mint mondjuk egy delfinnek, emiatt nem értem miért kéne magamat más játékszabályokhoz idomítani. Az állatoknak sincsen erkölcsük/lelkiismeretük. Egyszerűen ha valamit megkívánnak megszerzik/megeszik stb.
válasza:Ha ma éjjel hívna valami hatóság és azt mondaná, hogy anyud meghalt, mit éreznél?
Ha valamiféle veszteséget, hogyan tudnád pontosan leírni a veszteség formáját?
Ez egy jó kérdés, amúgy is betegeskedik. Gondoltam arra én is mit éreznék egy ilyen esetben.
Egyrészt végtelenül hálás vagyok neki, hogy egyedülállóként felnevelt. Mindig számíthattam rá és ezt nagyra értékelem. Viszont nincs olyan szinten spirituálisan/intellektuálisan mint én. Nem tudunk mély témákról beszélni és nem is hallgat rám ami az egészségét illeti. Szóval a halála egy comeuppance ahogy az angolok mondják. Megérdemelt és előre látható sors.
Azt is gondolom, hogy sajnálnám őt, a nyomorát, esendőségét és hogy vége van. Nem hiszem, hogy sírnék. Maximum amiatt mert egyedül maradtam a világban. Legalább annyira sopánkodnék magam miatt mint miatta. Talán elsősorban magam miatt.
válasza:Hát öcsém... Te magányra vagy ítélve.
Ez pl nem zavar? Mármint hogy ha anyud nem lesz - márpedig egy idő után nem lesz - és nem változtatssz alapvetően a hozzáállásodon, akkor nem lesz senkid.
Mert persze lesznek emberek körülötted, de ha te nem kötődsz hozzá, akkor csak annyira lesz kapcsolatod velük, mint embernek az akváriumban lévő hallal.
És ebből a szmepontból igaza van avalemylik válaszolónak: nyom nélkül eltűnsz egyszercsak és annyi. Mert nem attól vagy ott valahol, hogy a tárgyaid árulkodnak rólad, hanem attól, hogy emberek gondolnak rád, viszonyulnak hozzád. ha nem viszonyulnak hozzád sehogy, akkor nem számít, hogy lsz-e vagy sem.
A magány olyan értelemben zavar, hogy hasznosnak látom az értelmes, mély beszélgetéseket másokkal. De a felszíneskedő semmiségek nem vonzanak. (Sajnos az utóbbira nyitottak inkább az emberek manapság, gondolom ebben egyetértünk.)
Voltak barátaim korábban akik valódi barátok voltak és őket nem használtam ki. (Bár manipuláltam.)
A párkapcsolat jó lenne, de kizárólag hozzám hasonló személyiséget keresek aki nem egy jóságos, pillangó-lelkű naív esetlen dupla-nulla mint a nagy többség, hanem olyan (pszichopata-szerűség) mint én.
válasza:Nem, nem értünk egyet ebben.
Az emberek többsége szereti a tartalmas beszélgetést. Csak megválogatja, hog ykivel teszi. Ha te azt látod, hogy veled csak felszínesen beszélgetnének az emberek, az azt jelenti, hogy nem bíznak meg benned és ezért nem mennek bele mélyebb dolgokba.
És ha találsz egy hozzád hasonló párt... az jó? Mármint akkor őt is manipulálni akarod majd... de ő is téged. Meg hasnzálnátok egymást. Ez jó? Nem alakulna ki belőle egy versengés? Hiszen ha eltérnek a céljaitok, versengeni fogtok az uralomért a másik fölött, nem?
válasza: válasza: válasza:"Másokat segíteni,vagy őszintén elmondani amit gondolok,ha utána nem fognak kedvelni?"
Sokszor kerültél ilyen szituációba?
Csak szeretnél te olyan értéktelen és jelentéktelen lenni mint amilyen én vagyok. :)
Vannak bőven céljaim, igyekeztem eddig is vagyont felhalmozni, képzeni magam, utazgatni, szórakozni és élvezni az életet. Ezt szeretném folytatni. A cél még mindig az, hogy ha felmerül egy igényem akkor kielégítsem.
Az, hogy felszínesek az emberek az nem az én hibám, próbáltam mélyebbre fordítani a kapcsolatokat de nem sikerült mert nem mindig volt rá igény. Másrészt egyszerűen nincsenek olyan szinten mint én. Hiányzik belőlük az ambíció, nem indítanak saját vállalkozást, nem akarnak annyit utazni mint én. Megelégszenek egy sima alkalmazotti léttel egy random cégnél ami nekem kb a halálom.
Nem is egyezik általában az érdeklődési körünk. Egy idejig próbáltam lejebb adni a színvonalat és beilleszkedni de rájöttem, hogy az nem én lennék. Ettől függetlenül találkoztam már pár olyan karakterrel is mint én, velük egy élmény volt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!