Miért terjed élő szóban is az alábbi, messengeren használatos, lenézendő kommunikáció típus?

Tekintve, hogy statisztika erről nem elérhető, és a szokás terjedését feltehetően csak a személyes tapasztalatod alapján érzékeled, én azt gondolom, hogy ezt a "problémát" ismerőseiddel kellene rendezned, mert ez inkább személyes problémt tükröz, mit tendenciát.

Egyébként empátia kérdése, hogy írok-e olyat, beszélek-e valamiről, főleg hosszan, ami a másikat nem érdekli, és intelligencia kérdése, hogy meg tudom-e állni, olyan témában okoskodjak, amihez nem tudok érdemben hozzászólni.

Amikor valaki olyanról beszél, ami a legkevésbé sem érdekel, én is csak udvariasságból hallgatom meg, de nem reagálok.

Ez már 100 éve is így volt, ne képzeld azt, hogy most valami nagy felfedezést tettél.

Nekem ilyen 15 éve is volt. Közösen ingáztunk egy kollégával munkába 40 km-t, és hazáig nyomta teliszájjal a baromságait olyan stílusban, hogy érezhetőne szerinte mindenki hülye aki mást gondol.

Egy idő után egyszerűen felhangosítottam a rádiót.

Többszázéves irodalmi művekben is szerepel az, hogy egy párbeszédben az egyik fél nem reagál a másik megjegyzésére.

Szóval ennek semmi köze a Messengerhez.

Egyébként meg sokszor van, hogy valaki teliszájból noymat valamit, mindenáron meg akarja győzni a másikat eg yolyan dologról, amiről a másik mást gondol vagy egyszerűen nem is érdekli. Ilyenkor a hiba ott van, hogy a beszélő fél nem veszi észre, hogy teljesen fölösleges érvelnie, magyaráznia, mert senkit nem érdekel. Áltlaában nem a 0 reakció az első dolog erre, hanem a fokozatos passzivitás.

Ha a másik nem szeretni az egész párbeszédet lezárni, akkor gyakran az a megoldás, hogy kivár 2-3 másodpercet és az elhangzottakra mindenféle reakció nélkül egy új témát kezd. Ha emberünk ekkor is visszatereli a szót, akkor marad a teljes elzárkózás.