Miért nem érzek semmit senki iránt csak magam iránt? (lent)
Amikor egy munkahelyen vagy klubban másokkal dolgozom együtt vagy játszunk nem vagyok képes mélyen kapcsolódni. Az osztálytársakkal/csoporttársakkal is így van. Hiába találkozunk hetek/hónapok óta semmilyen szinten nem hatnak meg érzelmileg és ha valami rossz történik velük tudom miket kell mondani, meg szomorú arcot vágni, de nem érdekel és nem vagyok szomorú miattuk. Ha elvesztek egyet-egyet közülük az se zavar, lesz másik.
Általában akkor kezdeményezek mélyebb kapcsolatot ha valamire tudom őket használni, pl kapcsolat-rendszerük van, érdekeseket tudunk beszélgetni, tudnak nekem segíteni a karrieremben, language exchange stb Ezt leszámítva üresnek/érdektelennek látok mindig mindenkit, alig volt eddig kivétel. Mások hidegnek írnak le általában és üresnek ami a tekintetem illeti, mert nem túl kifejező az arcom. Bár megtudok játszani érzelemeket és tudom milyen arckifejezést/hanglejtést/szavakat kell használni.
Vannak érzéseim, de csak magam iránt kb. Mindig azt keresem ki hogyan tudna a hasznomra lenni és szuper-motivált/találékony/gyors vagyok amikor a saját céljaim kell elérni. Másokkal nem foglalkozom ilyen szempontból.
2-es: Azért töröltettem a válaszod mert szarnak neveztél benne miközben egyszerűen így működik az agyam, nem tehetek róla. Próbáltam őszintén empatizálni másokkal de semmit nem érzek.
Van aki csiklandós és van aki nem. Én nem.
3-as: De a kiégés csak felnőttként jelentkezik, nem?
Amúgy szerintem is a nagy többség ilyen, csak jól játsszák a szerepet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!