Hogyan lehet kigyógyulni az extrém fukarságból?

Tudom, hogy a többségi társadalom viselkedésével és úgy összességében a fogyasztói mentalitással összeegyeztethetetlen a dolog.

Voltam már szakembernél a problémámmal, de az államinak vannak korlátai (nem szaktudásban, hanem inkább időben, hozzáférhetőségben). Ha jól keresnék és szeretném a munkámat vagy csak jobb családi hátterem lenne és már nem lenne gondom saját lakásra meg ilyenekre tudnám is, hogyan tudnék beilleszkedni a társadalomba.

Milliárdokra se lenne szükségem, elég lenne 3-400 milliós nettó vagyon és akkor már úgy lennék, hogy életem végéig, mondjuk még plusz 50-60 évig ellavírozok vele és elköltök havonta 50-100 ezer Ft-ot szociális kapcsolatok fenntartására és ápolására.

De sajnos ennek a közelében sem vagyok, így viszont úgy érzem minden pénz számít. A gazdasági helyzet is egyre instabilabb, egyre jobban meg kell gondolni, mibe fektet az ember.

Van valaki hasonló cipőben? Ha igen, hogyan sikerült úrrá lenni az egzisztenciális szorongáson úgy, ha nem dolgozik az ember, csak a befektetései hozamából szeretne élni?