Hogyan lehet kigyógyulni az extrém fukarságból?
Tudom, hogy a többségi társadalom viselkedésével és úgy összességében a fogyasztói mentalitással összeegyeztethetetlen a dolog.
Voltam már szakembernél a problémámmal, de az államinak vannak korlátai (nem szaktudásban, hanem inkább időben, hozzáférhetőségben). Ha jól keresnék és szeretném a munkámat vagy csak jobb családi hátterem lenne és már nem lenne gondom saját lakásra meg ilyenekre tudnám is, hogyan tudnék beilleszkedni a társadalomba.
Milliárdokra se lenne szükségem, elég lenne 3-400 milliós nettó vagyon és akkor már úgy lennék, hogy életem végéig, mondjuk még plusz 50-60 évig ellavírozok vele és elköltök havonta 50-100 ezer Ft-ot szociális kapcsolatok fenntartására és ápolására.
De sajnos ennek a közelében sem vagyok, így viszont úgy érzem minden pénz számít. A gazdasági helyzet is egyre instabilabb, egyre jobban meg kell gondolni, mibe fektet az ember.
Van valaki hasonló cipőben? Ha igen, hogyan sikerült úrrá lenni az egzisztenciális szorongáson úgy, ha nem dolgozik az ember, csak a befektetései hozamából szeretne élni?
válasza:Extrém fukarságnak aszt jelenti, hogy az illető nem hajlandó semmire költeni, még arra sem ami tényleg megérné neki. Villanyt, vizet csak minimálisan használ, télen a gázt be se kapcsolja.
Ha valaki ezt csinálja már hosszú éveken át, akkor abból nagyon nehéz kigyógyulni, de egyesek szerint ez nem is betegség.
Milyen befektetési hozamból akarsz te megélni?
Irracionális dolgokat értelemszerűen nem csinálok és mindig figyelembe veszek olyan közgazdaságtani alapvetéseket, mint
- alternatívaköltség
- ár/érték arány
Illetve a pénz időértéke. És romlott ételt sem eszek csak azért, hogy azzal is spóroljak.
Jól diverzifikált portfóliót építek (állampapír, ETF-ek, rényvények és kriptó) és úgy tervezem, hogy még a FIRE által javasolt éves kiadásod (ami nekem jelenleg olyan 12x40-50 ezer alatt van, de ez a jövőben értelemszerűen változik majd, főleg öregkoromra az EÜ kiadások miatt) 25x-ösét és annak évi 4%-át visszaváltva is túlbiztosítom.
1 millió dollárt vagy eurót akarok összerakni, aminek a 2%-át élném fel, a többit pedig visszaforgatnám. Illetve néha-néha, főleg amikor már érzem, hogy nincs sok hátra talán még +1-2%-ot bevállalok 1-1 évben, így életem végéig kitartana a pénzem akkor is, ha 100-110 évig élek.
Arról pedig trükkös módon gondoskodnék, hogy ne az államé legyen halálom után a pénz, de mindent nem fogok itt kiteregetni.
válasza:Én meg 2 kezzel szorom a penzt, minden szart megveszek magamnak
Ez se jobb
Kiveve ruhakat
Ruhakat meg cipoket nem szeretek venni
Inkbb muszaki cikkeket veszek
5 eve vettem egy cipot 25 ezeré
De még jo allapotba van
Mert ritkan megyek valahova és ritkan hordok
Otthon meg strandpapucsba vagyok
válasza:Esélyem sincs normális emberi kapcsolatra, párkapcsolatra meg pláne. Azon a szinten, ahonnan én indulok (teljesen 0-ról) senki nem tud azonosulni vele, akik pedig hasonlóan gondolkodnak, azoknak 1-2-3 nagyságrenddel több a keret, ezáltal minőségibb, magasabb színvonalú életet tudnak élni, ami nekem nem fér bele a keretbe, így két világ közé szorulok.
Élnek nálam sokkal rosszabbul olyanok, akik dolgoznak, családot tartanak el, hitelt fizetnek, de ők csak a munka tengelyén képesek elképzelni az életüket és élet rendjében gondolkodnak.
És vannak, akiknek fiatalon se kellett dolgozni, beleszülettek abba az életformába, hogy hol ide, hol oda utaztak, életük legnagyobb erőfeszítése az volt, hogy lediplomáztak de leginkább presztízsből, hogy tovább vihessék a családi vállalkozást tulajdonosként vagy értsenek annyira a pénzügyekhez, hogy a nagyszülők és a szülők által gondosan épített vagyont ne herdálják el. Ők a gondolatmenetemet értik, csak az ő szemükben meg az én életem túlságosan nyomorgós és kompromisszumokkal teli, mivel ők 1-2-3 nagyságrenddel nagyobb büdzséből gazdálkodnak.
válasza: válasza: válasza:#6, az eddig hallottak alapján érdekes a narratívád. Ugye azt kérdezted, hogy hogyan lehet ebből kigyógyulni, de én se betegséget, se gyógyulási szándékot nem látok.
Neked nem betegséged van, hanem ambíciózus terved, ami komoly áldozatokkal jár, és attól tartasz, hogy nem találsz ehhez partnert. Gyógyulási szándékod sincs, mert a terv az fix; amit leírtál inkább áldozati szerep, a két világ között ragadt, meg nem értett zsenitől, aki magányra van kárhoztatva.
Ha gyógyulnivalóról beszélünk, akkor a fekete-fehér gondolkodást és a felelősséghárítást nevezném meg.
Előbbi alatt azt értem, hogy nem csak a terv maximális követése és feladása létezik. Valószínűleg tényleg kicsi az esélye, hogy olyan embert találj, aki pont úgy gondolkodik, ahogy te, de nem is kell. Olyat kell keresni, akivel toleranciahatáron belül vagytok egymásnak, és amilyen precízen kiszámoltad, mekkora vagyont építesz, olyan precízen ki lehet számolni, mennyi kompromisszumot vagy hajlandó kötni.
Utóbbi alatt pedig azt értettem, hogy ha nem kötöd meg a kompromisszumot, akkor az a te döntésed. Ha a céljaid annyira fontosak, hogy minden mást beáldozol értük, azzal nincsen semmi baj, de tévedés a társadalom hibájának, vagy betegségnek tulajdonítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!