Hogy lehet extrém introvertáltsággal érvényesülni az életben?
válasza: válasza:Valószínűleg nem introvertált vagy te sem, csak összeolvastad a felületes cikkeket a NLC és hasonló szintű oldalakon. Szóval érdemes lenne rászánni 20k-t egy konzultációra egy szakemberrel.
Egyébként mi a terület?
válasza:
válasza:Kérdező: nem lehet, hogy nagyon félsz az emberektől, vagy hogy mit szólnak a megnyilvánulásaidhoz, nem nevetnek -e ki: "jajj csak nehogy butaságot mondjak" gondolatok, stb...
Egyébként hallgasd meg mások hogyan kapcsolódnak emberekhez, (nem azt mondom hogy utánozd le), keress olyan témákat, amelyek foglalkoztatnak - szakmán kívül - ezekről beszélgethetsz emberekkel.
Kereshetsz csoportokat-fórumokat is különféle témákban, sose tudhatod meg honnan milyen ismerettség jön össze. Semmilyen lehetőséget ne zárj ki, szerintem.
válasza: válasza: válasza:Remek gyakorlási lehetőség, ha neten összefutsz valakivel akit ugyanaz érdekel mint téged és elkezdtek beszélgetni, aztán élőben is.
Nagyon jó gyakorlati útmutatót tudnak adni a szakemberek, amelyeket alkalmazhatsz.
válasza:Az introverzió önmagában annyit jelent, hogy fárasztó és kellemetlen neked a túl sok/túl nagy társaság (és egyénfüggő, kinek mi a túl sok/túl nagy). Ez semmiféle sikertelenségre nem kárhoztat.
A baj azzal van, amikor egy introvertált ember elkezdi a kényelmesebb utat választani, és nem fejleszteni magát szociális téren. Ez egy lassú leépülési folyamat, ami elszigetelődéshez, leépülő önbecsüléshez, depresszióhoz, önutálathoz és a valóságtól való elszakadáshoz vezet.
A visszaút az, hogy először is felkeresel egy szakembert, aki a depressziódból segít kievickélni. Utána pedig ezzel a szakemberrel közösen elkezded építgetni a szociális kapcsolataidat lépésről lépésre.
Köszönöm a válaszokat! Ha EGY idegennel kell találkoznom, vagy felvennem a kapcsolatot, azzal semmi gondom nincs.
A SOK ember előtt való beszéddel már azóta problémáim vannak, amióta létezem. Ennek az okát nem tudom. Ezen már próbáltam segíteni, de egyszerűen reménytelen. Bár elég súlyosan szorongó ember vagyok, amin tud segíteni szakember, de ha visszaemlékszem az egészségesebb és kicsit nyitottabb énemre, a mások előtt való beszéd már akkor sem ment.
A csoportban való dolgozást először tavaly volt alkalmam kipróbálni. Akkor voltam végzős a gimiben. Sok barátom van és köztük talán én vagyok a legextrovertáltabb, mert akik előtt meg merek nyílni, azok előtt teljesen más ember vagyok.
Viszont a szaktársaimmal nem voltam annyira jóban. Az összes barátom másik szakról volt. A szaktársaim viszont egymás barátai voltak, ami miatt az órákon is könnyen dolgoztak együtt. Kiközösítve éreztem magam, amiről nem ők tehettek, de ez azt eredményezte, hogy nem mertem felvállalni a gondolataimat, ötleteimet, kérdéseimet stb. Ami végül ahhoz vezetett, hogy lemaradtam tőlük tudásban. Azelőtt, amíg nem kellett csapatban dolgozni, addig elvoltam. De azt is tudom, hogy ennek a lényege az egyetemre való felkészítés volt, úgyhogy nem hibáztatom se a tanárokat, sem a szakot.
Csak ezek után nem tudom elképzelni, hogy csupa idegen ember között jól teljesítsek, mármint ha csapatmunkáról van szó. Zavaromban hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat, össze vissza beszélni, hülyeségeket mondani, ezért rettegek hogy arra kerülne sor, akkor megalázó helyzetekbe kerülhetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!