Belegondoltatok már abba, hogy esetleg idegeségetekben sértően szóltok a másikhoz, és lehet, hogy neki már az volt az utolsó csepp a pohárban?

Az utcán, munkában sosem szólok be senkinek. Ha valaki nagyon idegesít (pl. percekig szerencsétlenkedik a jegyével az érvényesítőnél, és én nem tudok miatta felszállni), akkor is próbálok asszertív lenni, odamegyek, hogy hadd segítsek, elkérem, érvényesítem. Ha valakitől nem férek el (gyorsan sétálok), akkor hangosan elnézést kérek. Munkában meg muszáj udvariasnak lennem. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy én egy idegennel, akár egy járókelővel, kasszással, buszsofőrrel bunkó lennék. Vissza lehet vinni az elrontott mekis rendelést úgy, hogy leordítod a túlhajszolt diákmunkást, meg úgy is, hogy "ne haragudj, szerintem ez a krumpli nagyon régi, kicserélnéd nekem egy frissre, kérlek?". És 10/10 alkalommal kicserélték, és még fel is ajánlottak egy fagyit, vagy kávét, vagy valamit.

Viszont az emberek többsége senki másre nincs tekintettel magán kívül. Az ő problémája a legnagyobb, mindenki más meg csak NPC. Dehogy gondolnak ők ebbe bele, ahhoz szükség lenne egy minimális empátiára, ami nincs nekik.

Kérdező, csak az ezósok, és a vallásosok ilyenek.

Az is igaz, hogy a legtöbb esetben azok voltak ilyenek ok nélkül a csöndesebb, emberekkel, akik olyanokat mondtak, mint te,. És pofátlanul folytatták a kamu szövegük, miközben másokat bántottak.

Csak a fő kérdésre válaszolva:

Én sokáig ilyen voltam, mígnem 1* az egyik kolléganőm egy "szívbe döfő" kérdést tett fel, és beláttam: ezen változtatnom kell. Azóta igyekszem figyelni erre. (F!)

Kérdező, kamu. Egy szociális fóbiás nem csinál hisztit, nem sír kamu dolgokon, amiken aztán kiderül, hogy nem is volt baja.

És nem csinál hisztit sok ember előtt, mert kerüli a feltűnést.

Aki ilyet csinál, munkahelyen, idegenek előtt, az egy manipuláló, színész, hangos, a középpontba enni akaró pszichopata.