Belegondoltatok már abba, hogy esetleg idegeségetekben sértően szóltok a másikhoz, és lehet, hogy neki már az volt az utolsó csepp a pohárban?

Az emberek többsége gonosz, lelketlen és nem érdekli, ha megbántja a másikat! Sőt!

Felnőttek között is nagyon gyakori, hogy örömet okoz nekik, ha egy másik személy lelkébe belegázolnak!

A legalja az, amit a Facebookos posztok alatt művel nagyon sok meglett felnőtt! Mikor valaki eldobja az életét és még ezen is képesek gúnyolódni, hogy: "Na és? Eggyel kevesebb!", "Megérdemelte, gyenge volt!"...

Sajnos, lelketlen világban élünk...

Igen, ilyen is előfordulhat.

Ezért csinálja azt az értelmes ember, hogy NEM zúdítja rá a másik emberre azt a rosszat, amit az egyiktől kapott.

Az ember mást nem tehet, mint visszaszól vagy lenyeli a sértegetést.

Persze, a sok tűrés sem jó, mert akkor az ember egyszer csak "robban"!

Én azt nem szeretem, mikor olyan valaki kóstolgat, akivel akkor találkozom életemben először vagy aki jóval fiatalabb nálam. Ilyenkor nem tűröm el sokáig a kötekedést és a magam 90 kilójával könnyen rendre teremtem az illetőt mindenféle erőszak alkalmazása nélkül, pusztán határozott fellépéssel!

Nyilván, jobb a békesség! Ám, olykor ki kell állnod magadért, mert ha látják, hogy minden sértegetést elviselsz, csak meg gyengébbnek mutatod magad és olyan emberek is piszkálni fognak, akikből ki sem nézted volna!

Sajnos velem is volt ilyen. Az első öngy. kísérletem előtt két nappal (akkor már tudtam, hogy két napra rá akarom megtenni), egy eladó irtózatosan bunkó stílusban szólt hozzám és pofákat vágott, mert túl lassan kerestem az aprót a tárcámban. A ráadás meg az volt, hogy az utánam következő vásárlóhoz meg mézes-mázas hangnemben beszélt. (Gondolom, őt ismerte, én meg akkor voltam ott először.) Annyira rosszul esett, hogy akkor döntöttem el véglegesen, hogy nem szeretnék ilyen világban, ilyen emberek között élni. Természetesen kizárólag emiatt az incidens miatt nem próbáltam volna meg, tehát végső soron nem az eladó tehet róla, hiszen azt sem tudta, mit élek át belül, viszont így csak még mélyebbre taszított a kilátástalanságban, a reménytelenségben és az értéktelenség-érzésben.

Alapvetés, hogy nem bunkózunk a másikkal, akár problémái vannak, akár nem, mert ne,m tudhatjuk, mit indítunk el benne. És igen, az én esetem csak egy egyszeri alkalom volt, de sajnos van olyan, akit ténylegesen a zaklatók kergetnek a halálba. Szerencsére azóta már megtapasztaltam, hogy szép számban vannak jó emberek is, akik odafigyelnek a másikra.