A lustaság visszavezethető az ártéri tájgazdálkodásra?

nem

A lustaság a természet alapelve: minden az energiaminimumra törekszik. Az emberi lustaság viszont más sztori. Elméletileg az embert az emelte ki az állatvilágból, hogy képessé vált a napi megélhetésénél nagyobb távlatokban gondolkodni térben és időben, ezzel legyőzve a lustaságot: energiát fektetett be azért, hogy később sokszorosan visszajöjjön neki. Ám mára kifejlődött az ember "proli" névre hallgató alfaja, aki nem hogy hosszú távon nem tud gondolkodni, de a saját napi megélhetését sem tudja biztosítani, mert végtelenül lusta, semmit sem hajlandó megtenni, amiből nem lesz közvetlenül zabálás vagy kefélés. Az örök lustaságot ők próbálják összeegyeztetni az ember, mint faj definíciójával és egyre sikeresebbek ebben, egyes területeken már ők jelentik az emberi faj legújabb meghatározását és az ún. gondolkodó ember az, akit nem ért a világ, mert régóta kihaltnak tartják.

Hogy jön ide a reneszánsz? 😅

3: az egész kérdés egy baromság, nem csak a tagek

Hádeakkó kevesebben vótunk még.

A lustaság a motiváció hiánya. A lustaság nem alaptulajdonsága a világnak. A motiváció sok mindenre irányulhat. Aki arra hajt, hogy ne haljon éhen, az addig fog hajtani, amíg nem talál kaját. Aki arra hajt, hogy legyen egy bmw-je, az addig fog hajtani, amig nem lesz bmw-je. Aki meg arra hajt, hogy minél több pénze legyen, az mindig hajtani fog, mert minél több pénzt akar, azaz nem egy konkrét célja van, hanem mindig idegállapotban van. Motivációja válogatja, hogy ki tűnik lustának és ki tűnik szorgosnak.

Lényegében igen: a magyar ráállt arra, hogy számítógép, Internet, virtualizáció, osztan a kétkezi munka meg hanyatlik.

Valami alátámasztás az adatokhoz? Azért nehézkes így számolni, mert az embereknek enniük kell. Még a 70-es években is probléma volt az étel mennyisége, az hogy most annyit zabálunk, amennyit akarunk az inkább ritkaság, mint normális.