Hogyan vegyem rá a testvéremet, hogy csináljon vmit?
3-an élünk együtt (terstvérem + édesanyánk +én), mindhármank felnőtt korúak vagyunk. A főzést, takarítást anyukám meg én csináljuk. A testvérem 21 éves létére egy kanalat nem képes elmosni maga után. Hiába mondjuk neki, akkor felkapja a vizet, h elakarta mosni, de ha mondjuk, ha nem mondjuk neki, akkor sem képes takarítani maga után. Ez a kanalas természetesen csak egy példa, ugyanígy nem képes a szobáját kitakarítani. A fürdőszobát, konyhát stb-t rendszeresen anyával együtt takarítjuk, viszont ha mi nem nyúlunk hozzá, akkor neki eszébe sem jut hozzányúlni. Próbáltam már, h abbahagytam a takarítást, és több napig gyűlt a kosz, de őt egyáltalán nem zavarta... Egyszerűen felnőtt nő létére annyira lusta és nem képes semmire sem, hogy már megőrülök tőle.
A háztartásba semmit sem vásárol (értsd: pl. akár egy csomag papírzsebkendőt vagy wc papírt stb.) ellenben nagyon szereti jó bőven elhasználni ezeket a dolgokat, de a pótlásuk szintén nem jut eszébe.
21 éves létére főzni sem tud, de nem is akar. Dolgozik, de a pénzét csak elherdálja, és amikor anyagi gondjai vannak, akkor nem tud segíteni magán, és szintén a mi nyakunkon van.
Volt már vki hasonló helyzetben? Már nagyon elegem van belőle, hogy a szintén felnőtt testvéremet kell konkrétan ,,eltartanom" ...
És ha megmondod neki, h semmit sem csinál, akkor sírni kezd, hogy miért mondasz neki ilyet...
Ez sokmindenbol eredhet.
Lehet jövőképe sincs, lehet nem lát kifelé, depresszio is lehet, nem találja a céljait hogyan kezdhetne felnőtten élni, ha nem lenne egy normalis munkám meg megélhetesem meg szenvednék csak és nem látnám azt se mikor lesz nekem lakásom vagy bármim valaha is, jövőképnélküli reménytelenségben szerintem engem se a mosogatas izgatna. Az életben ez vmi huszadrangu dolog ahhoz képest hogyan álljak talpra reménytelenül.
Rengeteg pszichologiai háttere van ezeknek a dolgoknak.
Én szinte el.is itélem azokat akiknek a nagybetűs kemény Életben a mosogatas meg ilyenek a nagy gondjai. Mikor millios összeget kéne összerakni, mikor meg kéne alapozni egy életet, mikor meg kéne találni azt aki a társunk lesz es egyutt evez velünk, mikor rengeteg mindent kéne tenni amihez senki semmiben nem segít, amikor a saját szüleire se támaszkodhat az ember, kb aki.mosogatás miatt pampogna örülhetne is hogy nem képelem fel.
Menjen az ilyen kulfoldre mosogatni husz kilós lábasokat ha neki ez a karrier. ne másnak pampogjon.
Egy cégvezeto is mondta nekem azert van bejárónője mert ő amig mások bevásárolnak cegeket alapít meg. (Ezzel munkahelyeket is teremt)
A sok lepontozó proli meg azt hiszi a háztartás az élet. Nos ők azok akikből soha nem is lesz semmi.
Hát szerintem meg teljesen igazad van. Attól, hogy valakinek munka kell, meg párkapcsolat, meg pénz, attól még elemi dolog, hogy rendet tarts magad körül, és pótold, amit elhasználsz.
Kezdetnek pl. írjátok az összes kiadást, és hónap végén tegyétek ki az asztalra, osszátok 3 felé, és fizesse csak ki a részét! Legalább ennyit ki kell tudnotok csikarni belőle, ha már takarítani nem fog (mert azt sajna, nem fog...)
Ha meg megszorul, nem kell neki adni. Ha meg nem ad bele a költségekbe, lehet 2 tanús papírt írni a tartozásáról, vagy adni neki annyi pénzt, hogy elég legyen egy szoba első havi bérletére " a kauciójára és egyszerűen kitenni otthonról.
Ti is pénzből éltek!
Ha annyira a jövőjét akarná megalapozni a fizetésével (merthogy dolgozik!) akkor nem herdálná el minden hónapban ruhákra meg egyéb felesleges holmira, hanem félre tenne. Amikor mindketten elveszítettük a munlahelyünket, ahol ugyanannyi órába voltunk felvéve ugyanannyi fizetéssel nekem volt félretett pénzem, neki meg egy forintja nem volt félretéve, mert elherdálta. Fél évig az én félretett pénzemből éltünk meg, mert neki egy forintja sem volt...
Azért kívábcsi lennék, h akkor is ennyire megértőek lennétek, ha veletek történt volna mondez. Ráköltesz mindent vkire, még segíteni is próbálsz neki, nem kell csinálnia semmit és még te vagy a nem normális, h miért nem érted meg a másik felet...
Volt egy ilyen lakótársam. Maga volt a pokol, nekem is, neki is. Nekem azért, mert állandóan takarítottam a trehánysága után, neki azért, mert ő ezt úgy élte meg, hogy én baszogatom a tisztaságmániámmal.
Szétváltak útjaink, megmondtam neki, hogy szerintem egyedül kéne laknia, ahol nem zavar senkit a kupija. Azóta egyébként tényleg egyedül lakik, és boldog, én meg örülök neki.
Az egyik öcsém ugyanilyen, egy városba költöztünk, de megmondtam, hogy én soha az életben nem fogok vele együtt lakni újra, először tanuljon meg elmosogatni maga után. Három éve él itt, eddig csak olyan szobatársai, meg lakótársai voltak, akik szintén trehányak, nem érdekli őket, ha napokig rohad valahol egy bögre. Szóval ők így ebben boldogak, akik meg szeretünk tiszta lakásban élni, hát, meg kell találni a hasonló lakótársat.
Szóval, ha a testvéred kupis, esetleg kirúghatjátok a lakásból, ti anyukáddal ketten vagytok, két harmados többség, tudjuk, hogy az sokmindenre elég itthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!