Baj, ha én nem akarok nagyra törni?

Nincs ezzel semmi baj, én sem vagyok maximalista, soha se voltam már gimiben sem.

Nincsenek nagy igényeim, legyen stabil állásom, legyen egy lakasom/házam, legyen egy kocsim (ezen a téren sincs nagy igényem), meg legyen egy barátnőm aki majd a feleségem lesz (itt sincs hű de nagy igényem, én tipikusan az vagyok aki ha belép egy terembe ahol 45 lány van akkor abból a 45ből 40re fix azt mondom, hogy megismerném szívesen). Gyermeket nem mondom ki mert az nyilván majd az akkori helyzettől függ de nyilván legalább 1 jó lenne.

Jelenleg egyetemen vagyok egyébként 4es átlaggal de csak akkora erőfeszítést teszek mindenbe amennyi kell és kész.

Ne a tömeg mondja meg, hogy ki vagy.

Ne az elvárás vagy valami trend.

Nem baj, de azt azért vedd figyelembe, hogy aki nem törekszik, az általában visszacsúszik. Főleg egy ilyen gazdasági időszakban, mint ami most van, sok olyan család süllyedt lejjebb, akik máskor fenn tudták tartani magukat.

És ha törekszel, nem vagy annyira kiszolgáltatva, jobb alkupozícióban leszel, akármit csinálsz és akárhova mégy.

Csak egy példát mondok, egy ismerősöm megtanult két ritkább nyelvet. Elment egy egyetemre dolgozni pár évvel ezelőtt, és a nyelvtudásának köszönhetően a kereskedelmi kar nemzetközi kapcsolatok szakán lett egy olyan ember, akit folyamatosan visznek magukkal különféle országokban, mert nincs olyan oktató az egyetemen, aki mindkét általa megtanult nyelven tudna (az egyik nyelv nyelvet rajta kívül csak egyetlen oktató beszéli). Szóval ilyen tolmácsféle lett, és most, hogy az közintézményeknek össze kellett írniuk azokat az embereket, akik hadiállapot esetén is nélkülözhetetlenek az intézmény működéséhez, ez az ismerősöm is felkerült a listára, így egy esetleges háború esetén őt nem fogják elvinni a frontra.

Mindezt csupán azért, mert törekvő volt, és profi szinten megtanult két ritka idegennyelvet.

8.

Ez szép utolsó. De vajon, ha majd eljön az idő, hogy a hátrahagyottai körülállják a sírját, vajon azt fogják mondani, hogy milyen kár, hogy elveszítettük, olyan törekvő volt, két nyelven is beszélt. Vagy azt, hogy milyen ember volt?

Mindenkinek más a prioritás.

A kérdező is egész biztosan ért valamihez, de a környezet hangja, pontosan olyan hangok, mint amit te is leírtál nem hagyják élni, úgy ahogy ő akar. Ha nem akar senki lenni, nem akar. Nem baj, ha nem vagy törekvő, DE". Mindig ott kell lennie valami kib@szott asztalról lesöprő "de" szónak.

Ezzel nem elfogadjuk a másikat, hanem pont az ellenkezője.