Miben találjátok meg a hétköznap örömeit?

Nem a sablon válaszok érdekelnek, mint mikor egy elfásult agy durrogtatja a rég bejáratott strófákat, melyeknek alapja igazából csak a másoknak történő megfelelési kényszer. Például, ha valaki azért akar gazdag lenni, hogy legyen szép háza, amire mások irigykedve felnézhetnek. Vagy azért akar egy új kocsit magának, hogy villogjon vele mások előtt. Engem a zsigeri öröm érdekel. Az, amit nem képmutatásból csinálsz, ami nem megjátszott, amivel senkinek semmit nem akarsz bizonyítani, egyszerűen csak azért csinálod, mert neked személyesen jól esik, és akkor is jól esik, ha senki nem látja, vagy ha ezzel semmiféle előremutató dolgot nem teszel. Írok pár példát, ami számomra okoz örömöt:

- Naplementében sétálgatni egy vízparton mezítláb, ritmusra lépkedek, egyik lábam a vízben, egyik a parton, végtelenül stimuláló. Le-lenyúlni 1-1 kavicsért, kacsázni vele, a lábammal túrni az iszapot, stb.

- Sétálni egy erdőben, és a létező összes növényt megszagolni.

- Fetrengeni a puha fűben.

- 100%-os elmélyedéssel enni. De úgy, hogy minden mást kizársz, még a szemedet is becsukod, kikapcsolod a külvilágot, és csak az ízre koncentrálsz, maximum a fejedet ringatod a rágás irányába, hogy maximalizáld az élményt.

Stb, van még csomó minden, ami a lelket és a testet is stimulálja, és számomra olyan boldogsághormont termel, ami szétárad a hátamba, a végtagjaimba, és elmondhatatlanul jó érzés. De most kifejezetten azokról írtam, ami vagy ingyen, vagy minimális pénzbefektetéssel (evés) kivitelezhető. Kíváncsi lennék, ki miben találja meg ezeket az impulzusokat?