Miért idegesítenek a gyerekek?

Én gyűlölöm őket. Mindenütt ott vannak és visítanak, rohangálnak a lárvák.

Az ilyen lármázós feltűnési viszketeg porontyokból lesznek a legprimitívebb felnőttek is, az ilyen lecsúszott lúzer alkeszek vagy ótvar piti bűnözők.

Az intelligens felnőttek olyan gyerekekből lesznek akiket észre sem lehet venni mert elvannak a kis világukban és nem azon vannak hogy tönkrekúrják másokét.

Apám engem imádott, de a többi gyerek idegesíti, és ez így volt születésem előtt és mind a mai napig. Mert ahogy írtad, idegesítő a viselkedésük. Emellett tegyük hozzá, hogy manapság a szülők nem nevelik. Nem köszönnek belépéskor-távozáskor, nem természetes, hogy megköszönnek valamit, mindig hangosak, a jó szóra nem hallgatnak. Apám egyedül nevelt, nem vasszigorral, mégis amikor rám szólt, akkor befejeztem, mert igenis tudtam, hogy ha ő azt mondja, hogy fejezzem be, akkor be KELL fejeznem. Sőt, rengetegen mondták nekem, hogy gyerekként szólnia sem kellett, ha rám nézett már tudtam, mire gondol. Oké, én nem gondolom, hogy alapvetően bajos lettem volna, de ebben az is biztos sokat számított, hogy apám szülőként már a legelején lefektette a szabályokat, a határokat, amiket be is tartatott. Ha belépünk valahova, köszönök, ha távozunk, elköszönök. Ha kapok valamit, tárgyat, segítséget, választ, megköszönöm. Ha útban vagyok, illedelmesen arrébb állok. Ha túl hangosan beszéltem, mert gyerek voltam, előfordult, rám szólt és megértettem, hogy csöndesebben.

Régen nem csupán szólt, kijavított, tehát nevelt, hanem el is magyarázta. Pl azért legyek halkabb, mert zavarok másokat. Párszor akaratos voltam, hogy én szeretnék valamit, és minden ilyen alkalomkor elmagyarázta, hogy miért nem fér bele a keretbe. Nem egyszer kellett persze, de aztán később nem jött elő nyafogós hiszti, elfogadtam, hogy nem lehet, nem fér bele, ennek ezer oka lehet, nem a semmiért mondja.

Most pedig mi van? Társasházban lakunk, fszt + 3 emeletes. Mögöttünk egy játszótér, 5 percre két játszótér egymás mellett. 10-15 percre még egy játszótér. Játszótér-iskola-játszót-játszótér hátán, qrva sok gyerekkel. Ordítanak, bunkóznak, követelnek, hisztiznek, nem szólnak rájuk zömében, ha pedig igen, a gyerek nem veszi komolyan, a szülők nem magyarázzák el, nem nevelnek... Hát komolyan, ott a boltban a legnagyobb nyugalommal száguldoznak a gyerekek a szülő szeme láttára, anyuka meg apuka pedig nem szólnak rá, hogy ne randalírozz, ne futkoss a boltban, ne sipíts (mert tényleg, szinte kiabálnak, ha legalább ketten vannak, tesók vagy barátok).

4-es vagyok

Egy játszótérre néznek a szobaablakaink. Rettegek minden tavasszal, hogy őszig minden rohadt este 9-ig azt kell hallgatni, hogy a gyerekek sikoltoznak és artikulálatlanul üvöltenek lent, csapatostól. Vesztem már össze anyukával, hogy 32 fok van, este fél 9, de nem lehet tőletek ablakot nyitni.

Azt mondta, költözzek el / kapcsoljak klímát / amúgy a gyerekeire meg nem fog rászólni, mert azoknak kell sikoltozni.

Az enyémet úgy nyakon bsztam volna, ha pár éve mikor ő volt ilyen ovis korú, ezt a vircsaftot csinálja ott játszóterezés címén...:((( többet le nem vittem volna.

Én is lakótelepen nőttem fel. Ha egy néni szólt volna, hogy kislányok csendesebben, egyrészt elcsendesedünk, másrészt ha nem, biztos a nyakunkba öntött volna egy vödör vizet. És milyen igaza lett volna.

#8

Én már gyerekként se értettem, hogy néhány gyereknek miért az a játék hogy artikulálatlanul ordít mintha nyúznák…

Én se értem és rettentő idegesítő, a sajátomtól se viselném el, sőt, ők meg tökjól elvannak ott szülők, állítom, hogy meg se hallják a saját gyerekeik hangját, eldiskurálnak...

Reményeim szerint hamarosan el tudunk innen költözni és a jövő nyarat már nem a sikoltozással kell majd töltenünk...