Hajléktalanokról milyen véleménnyel vagy? Foglalkoztat téged valamennyire hogy magad is az utcán találhatod magad 1 év alatt?

#20

Miért szerinted kiből lesz hajléktalan?

A beteg emberekből, akik nem voltak képesek beillkeszkedni egy zárt rendszerbe.

Igen, létezik megváltozott munkaképesség, de ez sem megoldás mindenkinek.

És nem minden hajléktalan alkoholista.

De azért megnézném, hogy te hogyan élnéd meg, ha az utcára kerülnél, lehet te is italra költenéd az utcán, ahol bárki megver, bántalmaz, fertőzéseknek vagy kitéve, alapvető emberi szükségleteidet, nem tudod kielégíteni.

Németországban nem igen vannak az utcákon, mert ott van szociális háló, segély.

Nálunk meg nincs, de még lakhatási válságot idéznek elő állami támogatásokkal.

Nagyon könnyű lecsúszni, még akkor is, ha jó helyzetből indultál.

Majd, ha viszonylag fiatalon beteg leszel, megérted, ha nincsenek mögötted milliós megtakarítások (amit már adóztatnak is).

Amíg a tárasadalom egy részének mindenféle jogcímen mindenféle rámogatás jár, másoknak meg semmi, addig igen is tessék szembenézni a rendszer sajátosságával, a lecsúszott emberekkel.

Ez van, ha eldugod őket, akkor is léteznek!

#21

Abszolút nem kell, hogy valaki beteg legyen. Elég egy rosszkor felvett hitel (vagy csak CHF alapú), egy rosszkor megszűnt munkahely vagy egy szerencsétlen válás. A legtöbben viszont egyértelműen azért kerülnek utcára, mert túl gyengék a problémáik kezeléséhez és inkább az alkoholba menekülnek.

#22

Ha csak az alkoholizmus lenne a fő tényező, sokkal több hajléktalan lenne, ugyanis rengeteg dolgozó ember is alkoholista.

Önmagában ez csak akkor lehetséges, ha valaki szinte 0-24-ben részeg.

Van probléma, amire nincs megoldás, ez nem gyengeség kérdése.

Egy hitel még nem a világ vége, de ha olyan betegséggel élsz, amiből nincs kiút, és nem tudsz megélni miatta, akkor mit tud kezdeni?

Egy szintről még vissza lehet kapaszkodni, de van, amire nincs ésszerű megoldás.

#23

Nyilván van olyan is, aki betegség miatt került utcára, de a többség biztos, hogy nem.

24: ezt a "többség biztos hogy nem" kijelentést mire alapozod? Ha a mentális betegségeket is belevesszük akkor nem lennék olyan biztos benne. Mellesleg nagy mellel úgy gyengézel le másokat, hogy azt se tudod hasonló helyzetben hogyan reagálnál.

Mindenki olyan erősnek hiszi magát, amíg egyszer csak nem lesz az. Ez bárkivel előfordulhat.

17. Az államot pártok vezetik, konkrétan az, amelyik nyer. Szavazhat bárki a Fideszre vagy a baloldalra, mégis ők maguk döntik el irányelveiket a kormányzásban. Tehát ha bárki szavaz az egyikre, attól még nem lesz egy mintaállam, amilyet mindenki akarna.

Ha lenne egy rend, hogy mindenkinek biztosítanának munkát, akkor nem lennének hajléktalanok sem. Természetesen az autistákra, öregre nem vonatkozik ez, hiába jössz ezekkel a kivételekkel ismét. Nyilván aki öreg az kapja a nyugdíjat, aki beteg pedig ugyanúgy a betegpénzt. De ezek a módszerek, amikről írok hátrányosan működtetnék a multikat. A nácikról nem sokat tudok, nem igazán érdekel mit képviselnek, a kérdés témakörébe ez nem illik bele, csak a zsidók látnak mindenben nácit. Hogyhogy hol dolgozna ? Gondolkozz már agyban, úgy látom neked csak szellemi munka létezik. Fizikai munkát bárki ARRA ALKALMAS tud csinálni.

"Ez bárkivel előfordulhat"

Nem, ez nem fordulhat elő bárkivel. Ehhez egyszerűen túl sokat kell tenni az illetőnek magának.

Persze egyszerűbb kamu mentális betegségre mutogatni, mint kimondani a valóságot, miszerint vannak akik egyszerűen annyira szarnak az életükre, hogy ide jutnak.

#25

Először is, a legtöbb munkanélküli a módszerváltás idején keletkezett, egyszerűen csak azért, mert sok munkahely megszűnt, a munkanélküliek egy nagy része pedig nem tudott vagy nem akart új munkahelyet keresni, mert kocsmába járni sokkal könnyebb volt.

Másrészt meg tapasztalatból beszélek, mivel nekem is van több olyan betegségem, amik miatt szinte egyáltalán nem tudok dolgozni, de mégsem jutna eszembe feladni. Ja, és van annyi megtakarításom, hogy hónapokig élhetnék pián vagy akár drogokon is, de ennek ellenére gyakorlatilag absztinens vagyok. Tehát igen, csak döntés kérdése az egész.

29: Ahha, persze. És a döntés honnan ered úgy mégis? Az érzelmek amik elöntenek egy adott pillanatban és erre vagy arra húznak? Tudatos, ugye? Vagy hogy éppen mire gondol az ember vagy milyen emlék vagy fantáziakép ugrik be egy adott pillanatban? Mind tudatos, ugye?

Ez a dolog, ti. a tudatosság határa, több ezer éve téma és mindig ugyanoda jutunk, akár filozófusok teszik, akár pszichológusok, akár neurológusok: a tudatosság illúzió.

Az eleve tény, hogy amit tudatosságnak nevezünk, az nagyon ritkán jelenik meg. A napi cselekedeteink, gondolatain kevesebb mint 1%-a tudatos. Vagy netán tudatosan pakoljuk egymás után a lábunkat? Odafigyelünk minden arcizomrándulásra beszéd közben? Vagy akár minden kimondott szóra egy beszélgetés során?

fMRI-n végzett kutatások pedig már rég bebizonyították, hogy a tetteinket előbb eldöntjük minthogy (kb fél másodperccel később) tudatossá válnának. A tudatos döntés pedig valójában egy utólagos racionalizálás, sztori gyártás, amivel majd úgy hisszük hogy a "mi" döntésünk volt valami.

Aki azt hiszi hogy mindent saját magának köszönhet, az nagyon szép álomba ringatta magát de semmi köze a valósághoz. Gyakorlatilag csak szerencse létezik. Hova született, milyen a genetikája, kik voltak a szülei, hogy nevelték, milyen emberek/ingerek érték, ez gyakorlatilag meghatározza az összes jövőbeli döntését. Lesz-e függősége, milyen lesz a vérmérséklete, milyen karakter lesz, ezzel mind fel van "programozva". Ezután meg megint csak a sors dönti el hogy milyen környezetbe kerül, milyen hatások érik, és mindazokra a "program" szerint fog reagálni. A program része az is hogy azt hiszed tudatos volt a döntésed.

Olyan hogy "önprogramozás" nem létezik, max neked, ha ez a gyártott sztorid része.

Szóval ugyanúgy nem tehet az alkesz, a hajléktalan, a naplopó vagy a cégvezető arról hogy ott van ahol, mint ahogy te se. Egyszerűen ez történik, mint ahogy tegnap sütött a nap, ma meg esik.

A tudat meg pont az aminek a magyar nagyon jól leírja: az ami tud. Tudja hogy van, létezik, tudatában van, szemlél. De részt nem vesz benne. Hiszen a tudat nem része az elmének (ezért nem is konzultálhat vele amikor dönt), hanem az elme van a tudatban.