Hajléktalanokról milyen véleménnyel vagy? Foglalkoztat téged valamennyire hogy magad is az utcán találhatod magad 1 év alatt?

Pontozzatok le én nem sajnálom őket.

Alkoholista, munkanélküli, semmirekellő apa mellett nőttem fel. Anyámnak gyakorlatilag volt plusz egy gyereke akit el kellett tartani és pénzelni kellett.

A különbség annyi, hogy nem mindenki talál olyan hülyét akin élősködhet ezért marad az utca.

Másrészt építőiparban dolgozom. Amikor pörgött akkor konkrétan úgy kellett embert keresni. Aki akart dolgozott.

De ha bármikor odajött hozzám egy csöves és oda mutattam a szemközti építkezésre, hogy esetleg jelentkezzen segédmunkára akkor elküldött az anyámba. Ha valaki elküld az anyámba azt miért sajnáljam?

1, Részben a munkámból adódan taalálkozok velük. Vannak életek-élethelyzetek, az tuti. Ha valaki belekerül a spirálba (alkohol, rossz társaság), nehéz onnan kikerülni;

2, Néha igen, de tudom, hogyha odakerülök, akkor nekem végem.

Biztos valami szar van a palacsintában a mi rendszerünkkel: egészségesen működő rendszerben nem lehetne hajléktlanság. Eleve valószínűleg hosszútávon nem is olcsóbb a társadalmi összköltség szempontjából embereket kitenni utcára, hiszen ha összegeznénk a közvetett társadalmi károkat, szerintem simán kijönne, hogy nincs is valódi megtakarítás belőle.

Nyilván a rendszerváltáskor a sok öltönyös buz*nak így volt kényelmes, és 89-92 körül kilökték az utcára ezt a réteget, mert akkorban a mai holisztikusabb rendszerelméleti vagy a holisztikuabb társadalmi gondolkodási formák még nem voltak feltalálva. A kommunisták valószínűleg ösztönösen megsejtettek egy-két dolgot a maguk idejében, de ők nem voltak képesek egységesen működő modellt felállítani, ehhez talán az elméleti tudásuk sem volt elég, a gyakorlati tapasztalatot meg végkép elrontották a múltban elkövetett hibáik.

A rendszerváltáskor meg ugye volt ez a gyerekes vagy kamaszos dacos hülyeség, hogy azt hitte el a közvélemény hogy minden elavult volt, amit a kommunisták gondoltak, és a piac majd milyen jó lesz. Akor még azt nem tudták úgy elképzelni, amit ma tudunk, hogy ma meg még 35 évvel a rendszerváltás után is ott tartunk, hogy nincs az országnak még csak a leghalványabb víziója sem arra, hogy a néptömegek sebezhető részeinek egyáltalán milyen legyen a lakhatása. Sajnos a kommunisták sem rendelkeztek elég széles látókörrel, de épp a lakhatás teljes hiánya ellen megpróbálták legalább valamiféle alapvíziót letenni az asztalra: voltlegalább valami értelmezhető lakásépítés, évi százezres méretekben, tervek szerint. Volt néhány alap dolog, nem bíztak kiszámíthatatlan erőkre olyasmit, amire úgy gondolták (ösztönösen helyesen), hogy alapnak kell lennie, hiszen minden embernek kb. ugyanaz a gyomra, ugyanaz a bőre van.

Ma ott tartunk, hogy a harmadik világbeli nyomort inkább eltűrjük, pedig tudjuk, hogy a nyomornak világjárványok lesznek a következményei, semmint hogy rendesen felszámolnánk a mélyszegénységet mindenhol. A világjárványokat valószínűleg olcsóbb lenne megelőzni, de erre a piac nem lesz képes ilyenfajta előrelátással reflektálni.

16: "Aki nem dolgozik, vihetnék erőszakkal"

Nagyon gyerekes, sőt náci felfogásod van. Egyrészt mennyire hasznos egy olyan munkaerő akit kényszerrel visznek dolgozni? Másrészt mégis hol dolgozna? Mit? Főleg ha nincs hasznosítható szakmája? Vagy alkesz, beteg, elmebeteg, öreg?

Az állam meg olyan amilyennek az emberek hagyják.

Aki a hajléktalanokat hibáztatja, mindennel elhordja, az nézzen mélyen a tükörbe és vizsgálja meg miért is teszi!

Rendszerint azok gondolkodnak így akik elnyomják az együttérzésüket mert tehetetlennek érzik magukat a problémával kapcsolatban, vagy csak nagyon félnek hogy ők is ilyen helyzetbe kerülhetnek, és hogy mások így viselkednek majd velük és így teljesen eltávolíthatják a gondolatot is hogy ők bármiben hasonlók lennének.

Pedig jobb ha elfogadja mindenki hogy konkrétan BÁRKI kerülhet olyan helyzetbe! Egy pillanat műve hogy megbomoljon az a stabilnak hitt helyzet amiben vagyunk.

Elég egy tragédia, feldolgozatlan gyász, csúnya válás, hosszas munkanélküliség stb hogy az ember akkora lelki fájdalmat érezzen hogy csak rájön hogy az alkohol elnyomja egy darabig a kínt és onnan szinte nincs visszatérés.

És senki nem tudja hogy viselkedne egy olyan helyzetben, bármit is mond!

Elmebetegség is bármikor beüthet! Arra sincs garancia hogy nem!

Az erős szociális háló, főleg elmebetegségnél egy pillanat alatt el is tűnik!

Borzasztó hogy állhat az ember így embertársaihoz!

Igen, lehet undorító, megbotránkoztató a viselkedése és érthető ha valakinek nincs gyomra hozzá a közelükben lenni, de attól még lehet az embernek együttérzése, segítő szándéka, még ha konkrétan nem is tud vagy akar segíteni semmit.

#17

Mert ostobák.

Nem értik, hogy létezik az a szint, amikor valaki már nem integrálható a munka világába.

Vagy "naplopó" volt, magyarán sosem volt munkaképes, csak nem százalékolták le, hanem a rokonai tartották el.

Azért is van sok öngyilkos, mert nem tudnának az utcán élni sokáig.

Az a baj, hogy a beteg emberektől is ugyanazt várja el a társadalom, mint az egészségestől.

Van ismerősöm, akinek több diplomája van, de vagy 3 féle mentális betegsége van, és pár hét után mindenhonnan kirúgják,olyan indokkal, hogy "rossz a memóriád, hülye vagy".

Vannak, akik autisták, figyelemzavarosak (egyre több ilyen gyerek születik)

Na most, ha te munkaadó lennél kit alkalmaznál, egy egészséges embert vagy egy beilleszkedési zavaros autistát?

Ennek az ismerősömnek annyi a szerencséje, hogy egyke, jó a nyugdíja az anyjának, és egyedül fog örökölni, éhen halni nem fog, de sokan nem ilyen szerencsések.

Nem csak olyan hajléjtalanok vannak, akik elkótyavetyélték a vagyonukat!

A kép azért ennél sokkal árnyaltabb.

Igen, bárki kerülhet nehéz helyzetbe. De azért nagyon sok esetben az egyén is hathatósan hozzájárult, hogy ne legyen jobb sorsa.

Az, hogy ne lett volna lehetőség akkoriban átképzésre, vagy más munkahelyet találni, az egyszerűen nem igaz. Kb. egy tizessel vagyok idősebb nálad, szóval abban az évtizedben voltam általános- illetve középiskolás, és tényleg voltak durva dolgok, infláció, munkanélküliség, de azért a 2010-es évek bizonyos éveiben sem sokkal másabb a helyzet. A probléma ott kezdődik, hogy sokan nem a megoldás után nyúlnak, hanem az alkohol után. Onnantól pedig irány a lejtő. Aki egyszerre lesz hajléktalan, munkanélküli, és alkoholista, annak baromi rosszak a kilátásai. És ezek közül a legrosszabb tényező az alkoholizmus, ugyanis túl azon, hogy még a maradék pénzét is elveszi, folyamatosan leépíti az embert.

Ráadásul azért sem lehet a lehetőségek hiányát felhozni, mert a rendszerváltás óta eltelt bő 30 év. 30 év alatt azért aki akart, az talált volna munkát, vagy valamilyen átképzési lehetőséget. A munkaügyi hivatalban rendszeresen szerveznek támogatott képzéseket, és jópár embert ismerek, akinek emiatt lett munkája, sőt, jobb munkája, mint azelőtt.

"nekem is feltette a kérdést hogy ha meg van mindenem, de elvesztem hónapok alatt, kihez fordulok?"

Én is volt, amikor munkanélkülivé váltam. Akkor még szülőknél laktam, de semmi problémát nem okozott. Kicsit vissza kellett fognom magam, de azért alkalmi munkák adódtak, közben elvégeztem egy támogatott képzést, aminek még a befejezte előtt találtam új állást. Most meg 50 ezerrel keresek többet pusztán annak köszönhetően, hogy az a képesítésem is megvan. Ha most lennék munkanélküli, mit csinálnék? Keresném a lehetőségeket. Azért az ritka, hogy az ember egyik napról a másikra, egyszerre veszítsen el mindent (lakás, munkahely), és semmi segítsége ne legyen. Ha elveszíti a lakását és a munkahelyét, de van érdemi segítsége, akkor jó eséllyel fel tud állni onnan. Ha elveszíti a lakását, de van munkája, akkor jó eséllyel tud albérletet fizetni, ami azért nem egy álom, de az utcánál egy fokkal jobb. Ha elveszíti a munkáját, akkor pedig lehet találni másikat, esetleg addig kicsit szegényesebben kell, hogy éljen, vagy netán pénzzé kell, hogy tegye némely ingóságát. De attól, hogy megszűnik a munkahelyed, még nem fogják alólad kirántani a lakást. (Hacsak nem szolgálati lakás...) Szóval ha most egyik napról a másikra megszűnne a munkahelyem, vagy simán csak a munkaviszonyom, akkor bemennék a munkaügyi hivatalba, igényelném a segélyt, és elkezdenék másik munkát keresni. A hivatalban egyébként nem csak segélyt lehet igényelni, de akár még az álláskeresésben is tudnak segíteni, bár tény, hogy ennek hatékonysága nem az igazi.

#1 "Sokaknak az a berögződése, hogy link emberek, alkoholisták kerülnek utcára."

Nyilván nem. De azért aki nem engedi magát lecsúszni, azok között jóval kisebb a hajléktalanok aránya.

Na, meg ennek kapcsán jegyezném meg, hogy a pénzügyi tudatosság sokat számít. Lehet úgy is élni, hogy hitelt hitelre halmozol, és a fizud fele törlesztésre megy el, de ilyen esetben tényleg könnyen utcára kerülhet az ember, ha valami történik vele.

#11 "Alkoholista, munkanélküli, semmirekellő apa mellett nőttem fel."

Én is. De ettől még nem lesz mindenki egy semmirekellő bunkó, akinek rosszra fordul a sorsa.

"Amikor pörgött akkor konkrétan úgy kellett embert keresni. Aki akart dolgozott."

Nem mindenki alkalmas bármilyen munkakörre. Szoftverfejlesztőből is óriési hiány van, mégsem tud beállni akárki dolgozni, mert nincsenek meg a megfelelő képességei hozzá. Ugyanez igaz a legtöbb munkakörre, csak lehet, hogy nem szellemi, hanem fizikai feltételei vannak az ottani munkának.

#19 "Az a baj, hogy a beteg emberektől is ugyanazt várja el a társadalom, mint az egészségestől."

Az tényleg baj, hogy a beteg embereknek indokolatlanul kevés segítségük akad, de jelen kérdésben nem egy beteg emberről van szó, hanem egy olyanról, aki képtelen volt idomulni a változásokhoz.

"Van ismerősöm, akinek több diplomája van, de vagy 3 féle mentális betegsége van, és pár hét után mindenhonnan kirúgják,olyan indokkal, hogy "rossz a memóriád, hülye vagy"."

Ezért kell olyan munkahelyet keresni, ahol mondjuk nem egy agyhiányos talpnyaló a közvetlen felettes, illetve ahová mondjuk nem kell jó emlékezet, ha neki éppen ezzel van problémája. De szerintem több diplomával a zsebében az ember ezt már illene, hogy átlássa. Senki sem Superman, mindenkinek vannak erősebb, és gyengébb területei. Nekem sincs egy világbajnok emlékezetem, sőt, még a név- és arcmemóriám is kritikán aluli. Mégsem volt ebből soha problémám a munkában. Egyrészt, mert nem is próbálkoztam olyan területen elhelyezkedni, ahol ez lényeges szempont. Másrészt: azért sok mindent képes az ember kompenzálni némi technikai rásegítéssel. Az okostelefonok világában mennyi ideig tart valamit beírni egy határidőnaplóba? De még telefon sem kell hozzá, fel lehet írni egy kis noteszbe is, ha valami van.

"Vannak, akik autisták, figyelemzavarosak"

Vannak, de a kérdés alapvetően nem róluk szólt.

Ami pedig a személyes véleményemet illeti (bár jórészt már kifejtettem): a hajléktalanok között is van rendeteg féle személyiség. Vannak köztük kulturáltan viselkedő emberek, és olyanok is, akik kb. elvárják, hogy ha 2 méteres körzetükbe mész, a fél pénztárcádat ürírsd ki. (Gyakorta az etil-alkohol nevű "szívgyógyszerre" szoktak hivatkozni.) Vannak, akik nagyobb részben maguknak köszönhetik a sorsukat, és vannak, akik inkább a sors áldozatai. Azokkal, akik tapadnak rád, mint a légy, és mindenféle szemétládának elmondanak, amiért nem adsz nekik parancsszóra pénzt, azokkal nem tudok szimpatizálni. (Volt pár hasonlóhoz szerencsém. Volt, aki szemrehányóan kioktatott, hogy én milyen hitvány ember vagyok, hogy nem adok neki pénzt, miközben nekem van munkám, van lakásom, neki meg nincs. Jó, oké. De én mondjuk napi 8-10 órát dolgozok azért, hogy az a pénzem megteremtődjön, és ha minden hajléktalannak, kéregetőnek csak annyit adnék, amennyit, és ahányszor ő elvárna, akkor gyakorlatilag nettó nekik dolgoznék.) Meg vannak olyanok, akik tényleg képesek többé-kevésbé értelmes ember módjára viselkedni. Viszont egy dolog biztos: magát a problémát nem szabadna szőnyeg alá söpörni. Csak a megoldást nem egyéni szinteken, hanem a társadalomnak, az államnak kellene kezelnie.

Egyrészt: fel kellene számolni a jelenleg dúló megidealizált alkoholizmust. Igen, Magyarországon "kultúrája van" az alkoholizmusnak. Míg a dohányzást tűzzel-vassal üldözik, eközben meg az alkoholfogyasztást nagyon durva mértékben propagálják. Nem tudok egyetlen tévéműsort, vagy Youtube-videót megnézni úgy, hogy ne tolnák a képembe azt, hogy "ezt a sört idd, mert ettől rohadt király leszel". Ja, persze, 3 pixeles méretben alulra odaírják, hogy azért mértékkel fogyaszd... Sok munkahelyen kinéznek, ha nem akarsz mondjuk a karácsonyi rendezvénykor alkoholosat inni. Sőt! Sok egyetemi társaságban is minimum furcsán néznek rád, ha te azt mondod, hogy "nem, én nem szeretnék berúgni". Egyszerűen: nem, hogy nem létezik ma Magyarországon alkoholprevenció, hanem ellenkezőleg: ösztönzik az alkoholfogyasztást. És ez a probléma. Ameddig már gyerekkortól kezdve azt látja az ember, hogy "piálj, mert attól lesz szép az életed", és később sem világít rá senki érdemben, hogy ez mennyire rossz út, addig sajnos az alkoholizmus népbetegség lesz. Nyilván nem lehetne mindenkit jó útra téríteni, a legnagyobb igyekezet ellenére is lennének alkoholisták, csak nem mindegy, hogy ez a társadalom egy ezrelékét, vagy 20 százalékát teszi-e ki.

Másrészt: meg kellene teremteni a lehetőséget a lecsúszott emberek visszakapaszkodására. Jelenleg milyen segítséget kap egy hajléktalan? Érdemben semmit. Van egy-két hajléktalanszálló, de ez édeskevés. És persze nem akkor kellene próbálkozni, amikor már menthetetlen az illető. Egy olyan rendszer kellene, ahol már akkor fogják az ember kezét, mielőtt még elindulna a lejtőn. Ez nyilván rengeteg pénzt, és szervezést igényelne, de összességében, hosszú távon nem vinne el több pénzt, mint amennyit nyernénk azzal, hogy jócskán lecsökkenjen a deviáns, illetve beteg emberek száma. Ha valakit sikerül meggátolni abban, hogy alkoholista (illetőleg hajléktalan) legyen, az többszörös nyereség: megmarad az esély rá, hogy még hosszú távon produktív, és munkaképes legyen; vélhetően kevésbé fogja terhelni az egészségügyi rendszert, és a társadalom többi tagjának az épségére, és ezáltal a produktivitására is pozitív hatással lenne.