Miért van az, hogyha egy "se..fejnek" titulált emberrel elkezdek normális lenni, akkor ő is azzá válik?

Azok az emberek nem véletlenül ilyenek, valószínűleg sokat bántották őket és emiatt egy falat építettek maguk köré.

Na meg az is lehet valójában egyáltalán nem seggfej csak, akik ezt mondják róla valamiért megsértődtek, még nekik állt feljebb pedig amúgy lehet, hogy annak a seggfejnek volt igaza...

Az sokat számít, hogy hogyan viselkedsz a másik emberrel. (Kivéve ha pszichopata a másik ember.)

Erre nekem ez a jelenet ugrik be:

[link]

Itt az egyik rendőr türelmetlen, indulatos, lekezelő volt, így az öreg is azzá vált. Ezután a másik rendőr higgadtan, nyugodtan, a tiszteletet megadva beszélt, és ez hatással volt az emberre.

Ez valós jelenség, én sportot üzök belőle, hogy kiket tudok normálisba hozni.

Egyrészt a seggfej, arrogáns emberek viselkedése gyakran egyfajta önvédelem. Mint amikor a kutya morog, vagy a macska borzolja a szőrét. Ha te kedves, nyílt vagy vele, akkor idővel biztonságban érzi magát, és felnyitja a sisakján a rostélyt.

Másrészt amikor két ember kapcsolódik, akkor azonnal elkezdenek kölcsönösen egymáshoz tanulni. Ha viszont te semmilyen módon nem idomulsz az ő játszmájához, hanem keményen kitartasz a kedves viselkedés mellett, akkor ez nem kétirányú folyamat, hanem te tanítod őt. Mivel pedig a példa, amit mutatsz kölcsönösen jó, és helyes, így ő boldogan veszi fel a te szabályaidat.

"legközelebb megint fasszkalap"

Igen, sajnos ez a gyakoribb. Ha egyedül a te jelenlétedben mer/hajlandó/képes megnyílni, akkor magától nem fogja csinálni. Akkor tudna szokássá válni, ha rengeteg időt töltene veled.

Én ezt világnézeti kérdésekkel kapcsolatban is szoktam tapasztalni. Pl a sógornőm elkezdi fikázni a liberális genderőrületet, ami amúgy szíve joga mindenkinek, de ahogy sokan mások, ő sem tud róla semmit azon kívül, amit a politikai hírekben, meg a családi ebédes fröcsögéseken hall.

Szóval először abból indulunk el, hogy ő bedobja, hogy mi megy már nyugaton, én meg megkérdezem, hogy honnan hallotta. Elkezdünk beszélgetni, visszautalok az ő egy-két gyerekkori sérelmére, hogy képzelje bele magát mások helyzetébe. A politikai állításokra kikeresek neki egy-két linket, ami cáfolja az ő sztorjait. A beszélgetés úgy 10 perc után teljesen más irányt vesz, és nagyon hamar közös nevezőre jutunk. Kimondja, hogy basszus, semmit nem szabad csak úgy elhinni, de érdekeseket dumáltunk, stb.

Csak aztán 1-2 hónap múlva újra családi ebéd, és azt hallom a nappaliból, hogy a konyhában fröcsög, hogy "na meg ez a gender marhaság". Sokáig azt gondoltam, milyen gerinctelen dolog, hogy eljátssza, hogy egyetért, miközben nem.

Azóta rájöttem, hogy mindössze arról van szó, hogy mindenkit érnek befolyásoló ingerek. Ő egy konzervatív, vallásos, amolyan kdnp-s közegben mozog 0-24. Az én impulzusaim ezzel szemben olyanok, mint egy tóba dobott kavics, ami kavar néhány hullámot, de azok 1-2 nap alatt elsimulnak.

Ezzel ellentétes példa egy gyerekkori barátom, akinek az egész családja, közvetlen környezete amolyan klasszikus cigányozó, migránsozó, nagymagyarországos társaság. Pl most azért szólták meg a családban, mert az újszülött fia Dávid lett, ami ugyebár héber eredetű név. A srác is abszolút ilyen nézeteket vallott, ameddig nem töltött el huzamosabb időt más gondolkodású környezetben, ahol sokat árnyalódott a gondolkodása.

Szóval egy fecske nem csinál nyarat, de több igen.