Ez akkor most normális? Más is így érzett, amikor kezdődött a tinikor vagy én vagyok egy kissé defektes?

Szóval 16 vagyok most és úgy 13-14 éves lehettem, amikor úgy előjöttek ezek a fura dolgok. Először is, egyre többször nézegetem magam a tükörben, igazgatom a hajam, megválogatom a ruháimat. Az üzletekben is, ha van valami tükör, akkor muszáj belenéznem, hogy nézek ki, karcsúnak tűnök-e meg ilyen hülyeségek járnak a fejemben. Anya rám is szólt, hogy ne nézegessem ennyit magam, mert ez már ez kezd hiúság lenni, ami nem jó. (anya vallásos).

Akkor még ha látok egy másik soványabb lányt mindig méregetem, hogy én vagyok-e soványabb, karcsúbb vagy ő. Meg akkor mindig elkezdek egy kicsit bosszankodni, hogy más csaj is lehet csinos. Tudom, ez így leírva kicsit fura lehet, de nem tudom...Egyszerűen ezt érzem.

Akkor még ha nálam pár évvel idősebb fiút látok, akkor mindig abban reménykedek, hogy engem néz-e, tetszem-e neki vagy mit gondol rólam és én is mindig a szemem sarkából méregetem, hogy az esetem-e.

Végül amióta tizenéves lettem már nem igazán szeretek a nagyszüleimmel mutatkozni meg a szüleimmel, ami tudom, nem valami szép.

Régen nem foglalkoztam ilyenekkel, de mostanában, ha kimegyek az utcára, rögtön már azon agyalok hogy nézek ki, sőt még bent a lakásba is igyekszem jól felöltözni.