Lányok, hölgyek, mégis miért jó nektek, ha kihasználnak titeket?

Adott egy lány, akit kb 3 éve ismerek. Egy iszonyatosan normális, szerény, visszahúzódó lánynak ismertem meg. Mikor megismerkedtem vele, még barátnőm volt, ezért nem gondoltam rá másként, mint barát, viszont mikor barátnőmmel szétmentünk, elkezdtem fokozatosan többet érezni iránta. Ez azonban abbamaradt, ugyanis az elmúlt pár hónapban iszonyatosan kiábrándultam belőle.

Júniusban elmesélte, hogy azért nem nagyon mutatott életjeleket az elmúlt pár hónapban, mert depressziós volt. Az egésznek az volt az alapja, hogy van egy óvodás kori szerelme, aki az óvoda óta a mai napig végigkíséri az egész életét. Ő nagyon szeretné, hogy legyen köztük valami, de azt is tudja jól, hogy ezt a srác nem viszonozza, azonban ennek ellenére időről időre mindig feltűnik az életében, így történt ez idén tavasszal is. Elkezdtek beszélgetni, és a srác egyszercsak azt írta neki, hogy ,,átjöhetnél". Tudta jól, hogy a srác csak meg akarja húzni, és hogy amúgy semmi mást nem akar az égvilágon tőle, de mégis átment hozzá annak reményében, hogy majd ő beszél a fejével, megjavítja és összejönnek. Még elsőnek el is lehet hinni, hogy naív volt, és tényleg azért ment át, de ez megtörtént mégegyszer 1 hét múlva, meg még 5-6x, míg a lány megelégelte, és otthagyta.

A másik storyt ma mesélte nekem. Elment gyerekeket táboroztatni egy hétre, és az egyik nap valami félreértés történt, és kizárták őt a szobájából éjjelre. Nem tudta, hogy mitévő legyen, de mivel valaki elrontott valaki valamit a szervezésben, volt egy srác akinek, alapból nem volt szobája, és ott aludt ahol tudott, pl folyosókon, konyhákban raktárakban. Elhatározta, hogy felkeresi ezt a srácot, hogy mégis mit csináljon. Meg is találta egy raktárban, a srác pedig mondta neki, hogy hoz neki rgy matracot, és aludjon ott. Hozott is neki egy matracot, elkezdtek beszélgetni, majd a srác egyszercsak rámászott, ő meg nem ellenkezett, és hagyta magát, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie... Természetes módon a srác másnap teljesen leignorálta, nem is köszönt neki egyszersem, levegőnek nézte utána gyakorlarilag.

Szerintem teljesen érthető, hogy már az első eset után is, de ez után meg pláne csalódtam benne. Amikor pedig ezt közöltem vele, akkor megkaptam, hogy ,,nem értem, hogy ebben mi a rossz. Jobb, mintha visszautasítottam volna őket, és bennem lenne a mit lett volna ha"...

Tudja már jól azt is, hogy többet érzek feléje, viszont ez szerinte nem kölcsönös. De ennek ellenére rendszeresen beszélünk, gyakran ő kezdeményez, ő mondja gyakran, hogy találkozzunk, meg a barátnőinek is sokat mesél rólam, és nem egyszer mondta nekem, hogy fontos vavyok neki. Viszont egyszerűen nem fér a fejembe, hogyha fontos vagyok neki, akkor miért nem akar semmit se? Miért mond nemet arra az emberre, akiről tudja jól, hogy szereti, tiszteli, megbecsüli, holott egy olyan embernek meg egyből szétteszi a lábát, akiről tudja jól, hogy csak kihasználja, mert ,,így legalább nincs bennem, hogy mi lett volna ha"? Amikor én küldök felé jeleket, akkor miért nincs ugyanez benne? Miért nem jó neki, ha valaki tiszta szívből szereti, és miért jó neki az, aki csak kihasználja?