Elképzelhető, hogy a szociális juttatások miatt változott meg a munkamorál?

"19 évesen már szültek és tinin lett házuk is jóformán 3 gyerek mellett is. Gondolom albérletben életükben nem laktak még"

Hát, lehet így is mondani.

A nagyszüleim egy, a családban öröklődött házba költöztek be. Nek vették, hanem volt. Kettő szobája és egy kamrája volt, ehhez építettek hozzá egy konyhát és egy fürdőt. Aztán ebben a kétszobás házban éltünk hatan is, 3 generáció.

Anyám nagynénjéék nem vettek soha házat, hanem a dédnagyanyámnál laktak egész életükben. Ott ugyan valóban építkeztek, de mindig egy helyen laktak.

A feleségem nagyszülei egy két helyiséges tanyába költöztek be fiatal házasként. Azt sem vették, hanem a családban örökölte valaki. Az egyik helyiség volt a lakótér, amiben éltek ők, és a gyerekek, a másik volt az istálló.

Szerintem ezeket meg lehetne oldani ma is. Szinte mindenkinek van a családban egy lakatlan tanya, vagy lepusztult, vidéki ingatlan, ahol örülne a rokon, ha valaki beköltözik. Sokunk szüleinél van egy csomó üres szoba, csak senki nem akar a szüleivel együtt élni. Meg lehetne oldani, hogy úgy építkezünk, hogy az utca jön ingyen dolgozni, csak nem akarjuk, mert nem olyan minőségű lesz a munka, meg akkor majd nekünk is el kellene menni segíteni.

Szóval lehet romantikázni, hogy régen milyen jó volt, de a helyzet az, hogy a lehetőségek romlottak, hanem nőttek, és hozzájuk nőttek az igényeink is. Ha a nagyszüleink egy budapesti lakást akartak volna, ahol minden gyereknek saját szobája van, akkor lóf.sz esélyük sem lett volna, ma meg már ez alatt nyomornak hívunk mindent.