Boldogan, nevetgélnem kellene?

Egy lábtörlő naplója, 78. fejezet.

Te amúgy mit akarsz az élettől? Együtt vagy egy hulladék senkivel, pitizel olyan embereknek akik le se szarnak, aztán sajnáltatod magad egy anonim fórumon. Közben csak ki kéne bsznod az összes gyökeret az életedből és egyből megoldódna egy csomó problémád. Mire vársz?

Hogy mi?

Nem értem esküszöm, hogy mi a kérdésed? Vagy inkább nem akarom érteni, hogy vele vagy még mindig?

Nagyon fontos kérdés Miért nem szereted magad?

Ha nem tudsz rá válaszolni, akkor rommá vagy traumatizálva, nem is feltétlenül a párod a kiváltója, az agyad nem működik már jól, és nem látod a valóságot. Szörnyű életed lesz.

Ez a kérdés messziről bűzlik, ugyanis senki nem lehet akkora marha, mint a történet főszereplője! Teljesen mindegy, hogy szülinapról van szó, vagy egy hétköznapról, de ha egy értelmes embernek azt mondja valaki (Pláne a párja), hogy inkább felakassza magát, mint hogy vele legyen, az úgy kibassza a sértegetőt, egy kötelet a nyakára kötve, hogy minimum a világ másik feléig nem éri a lába a földet!

Mindenkinek maga dolga, hogy elhiszi-e a sztorit, vagy sem, de ez elég hihetetlennek tűnik, ahogyan az is, hogy ezek után a hősünk még részt vesz ezeken a baráti rendezvényeken.

Te ezeknek az embereknek egy senki vagy, egy pincsi, egy kapcarongy, aki utolsóként kullog a sorban. És amíg ezek az emberek az életedben vannak, addig ennyit is fogsz érni. Ezzel ugyanis aláírod, hogy igazuk van, hogy veled mindent megtehetnek, úgyse tiszteled magad tehát minek tiszteljenek? Soha senki nem fogsz tisztelni és szeretni egy megalkuvó lábtörlőt.

Tudod aki szégyelli magát, az utána soha többet nem viselkedik ugyanolyan módon. A szégyen az egyik legerősebb létező érzelem, ha valaki őszintén érzi az utána nagyon odafigyel a viselkedésére. Minden más csak ócska kamu duma. Persze úgy cseszed el a saját életed, ahogy akarod, de ezekért a szar emberekért tényleg megéri?