Miért olyan meghunyászkodó, önbizalomhiányos sok ember?

"Az ilyen embereknek vannak olyan erényeik, ami a másik fajtáknak sosem lesz: az alázat és a türelem."

A francokat... :D

Az alázatnak ehhez nem sok köze van, az függetlenül vagy kialakul vagy nem. A türelem, tisztelet sem feltétlenül igaz.

Csak saját magamat nézve, hát nem vagyok sem türelmes, sem tiszteletem nincsen mások iránt. Nem arról van szó, hogy megalázok direkt másokat, de nem is feltétlenül tisztelem.

A tisztelethez tegyük hozzá, hogy sajnos az ember hajlamos átvenni azt a stílust amit kap. Kvázi azt veszi természetesnek. Sajnos nekem rengeteg problémám volt ebből, hogy olyat mondtam, szóltam embereknek, amiről én nem éreztem, hogy átlépi a határt, hiszen minden nap részese voltam, miközben ez a normális embernek már sértő volt.

A ragaszkodás megint egy olyan dolog, ami nem feltétlenül jó.

Értem ez alatt, hogy mivel nem tanultak meg normálisan szocializálódni ezért adott esetben túlzottan ragaszkodóak, ha nem kapják meg amit akarnak akkor agresszívvá válhatnak, vagy csak simán rosszul kezelnek olyan mindennapi dolgokat, amit egy normális ember tud kezelni.

Amúgy a ragaszkodásról a nagyszüleim fél kóbor macskája jut eszembe.

Az a tipikus "seprűvel nevelt" macska volt. Mindig hazajárt, de vad volt, nem mert az emberek közelébe jönni, hozzá sem lehetett nyúlni.

Aztán egyszer egy időben valahogy sikerült megfogni, és elkezdtem simogatni. Akkor jött rá a macska, hogy ez neki jó. És bár tartott tőle, a szeretet amit kapott mégis kellett neki.

Viszont amikor abbahagytam a simogatását akkor a körmeit a lábamba eresztve erőszakosan jelezte, hogy neki ez még kell. Neki ez volt a tanult nyelve, az erőszak. Megmondom őszintén hirtelen majdnem az volt a reakcióm, hogy én is odacsapok neki, mert rohadtul fájt, hogy belém kapaszkodva karmolt.

Ezt egy szocializálódott, szeretettel nevelt macska máshogy mutatja ki, hízeleg, odabújik, vagy csak ha nem adsz neki többet akkor sem dől benne össze a világ. Viszont ez a macska akkor tapasztalta ezt először ezért kellett neki az érzés, csak nem tudta kifejezni magát.

Aztán idővel hozzászokott ehhez is, egészen szelíd, normális macska lett.

Hasonló a sérült, rosszul szocializált ember is. Ő sem feltétlenül reagál jól egy olyan helyzetre, ami másnak mindennapos. Nem feltétlenül lesz jó a szeretetnyelve, beszéde. cselekedetei.

Csak adott esetben a sérült ember is "karmol" még ha észre sem veszi. És az emberek többsége ilyenkor odacsap neki képletesen értve, elzavarja. Amivel a sérült ember csak még inkább bezárkózik.