Van benned tartós harag?

NINCS.

Nem vagyok hlye, hogy más miatt magamat mérgezzem...

Alapvetően egyáltalán nem vagyok haragtartó ember, olyannyira nem, hogy egy veszekedés után 5 perccel már megbékülök, nem is emlékszem, min ment a vita.

DE. Van pár ember az életemben, aki iránt olyan szintű gyűlöletet érzek, hogy a kínhaláluk örömünnep lenne a számomra. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy folyton ezen rágom magam, de ha eszembe jutnak valamiért, meg tudnám őket ölni. Nyilván nem ok nélkül érzek ilyet.

"NINCS.

Nem vagyok hlye, hogy más miatt magamat mérgezzem..."

Persze, ez már csak így megy, ez kívánságműsor...

Sajnos van..

Egy volt barátomra haragszom még most is (már fél éve nem tartjuk a kapcsolatot) mert neki annyit ért 10+ év barátság, hogy többszörösen a pofámba hazudjon.

Van jópár. Persze nem mérgezem magam szándékosan, nem ezeken kattogok állandóan, de ha megkérdezem ezt magamtól, egyből fel tudok csomót sorolni, és ha belegondolok, miket tettek, még mindig fortyogok.

Bántalmazó családtagok, bántalmazó tanárok, bullying sztorik, illetve van egy-két olyan kvázi idegen is, aki szexuálisan zaklatott, és ha most itt állna előttem, és felgyulladna, a pohár vizet a kezemben meginnám.

Persze túl sokat rágódni negatív dolgokon sem egészséges, de én nem akarok változtatni a haragtartó viselkedésemen, mert ez a haragtartás tett erősebbé, ezáltal tanultam meg, hogy innentől sokkal óvatosabbnak kell lennem, könnyebben felismerem a veszélyes vagy toxikus helyzeteket, és hamar kilépek belőlük.