Az emberek jelentős része miért hiszi azt, hogy a dadogásról vagy a hadarásról egyik pillanatról a masikra le lehet szokni? Miért vegzálják a beszédhibásokat?

Arra gondolok, amikor beszólnak, hogy "Gondold át, mit akarsz mondani." vagy "Lassan, tagoltan kell beszélni, és kész."

Én dadogós és hadarós vagyok. Emlékszem, általános suliban tanárom is volt, aki ordítozott velem, hogy beszéljek már érthetőbben, vagy hogy nyögjem már ki. Meg később munkahelyen is kaptam ilyesmiket. (Jelenlegi helyemen hálistennek nincs ilyen gond.)

Hogy gyerek- és tinédzserkorban avval piszkálodnak, hogy beszélj normálisan, még valamennyire érthető, akkor az embernek még nincs teljesen kifejlődve a gondolkodása és értelmezési készsége. De felnőtt emberek miért hiszik azt, hogy ez úgy működik, hogy bunkó stílusban ráparancsolnak valakire, hogy ne dadogjon vagy hadarjon, és akkor csak úgy elmúlik? Ez egy betegség, amit nehéz leküzdeni, gyógyítani. És sajnos nem mindenkinek sikerül.