Miért lehetek ilyen szerencsétlen? Hogy lehet belőle kijönni?

Sok munkahelyem volt már, de sajnos valamiért nincs a munkával szerencsém.

Igyekszem, megcsinálom amit kell. Nem vagyok extrovertált, de barátságos vagyok, tehát ki lehet velem jönni. Vétek hibákat, mint bárki más. De az az érdekes, hogy míg másnak, elnézik, irántam nem viseltetnek hosszas türelemmel.

Vannak nálam szembetűnően rosszabb képességekkel rendelkezők, mégis évekig tűrik őket, nekik elnéznek mindent. De ezt most csak példaként írtam, hogyan kell elképzelni a helyzetet.

Társkereséssel, férfiakkal hasonló kudarcokat élek meg. Bár ott egész más okok lehetnek...

Pedig amire legjobban vágynék, az a biztonság.

Ne egy fogyatékos szerencsétlenséget képzeljetek el. Egy minden tekintetben eléggé igényes, intelligens nő vagyok. Ezért is nem értem a helyzetem...

Mintha el lennék átkozva.

A sorozatos, főleg munkáltatók okozta kudarcok miatt azonban eléggé megcsappant az amúgy sem sok önbizalmam. Még nem akarom feladni, a családom miatt, de már kezdek teljes depresszióba süllyedni. Ma eszméltem rá, hogy évek óta egy negatív lelkiállapotban vagyok, de így nem lehet belőle kijönni, hogy mindig mindenben ugyanaz a rossz jön vissza. Van valaki hasonló helyzetben? Netán olyan, aki ki is jött belőle?