Az elsüllyedt Titan tengeralattjáróban rekedt utasok vajon mit élhettek át az óceán mélyén?

Most vonatkoztaddunk el ettől az esettől és általánosítsunk.

Az ember kb a gyász 5 fázosán megy át.

Az emberben sokáig ott a remény, még akkor is, ha lehetetlen megmenekülnie.

Aztán a harag, amiért ebbe a helyzetbe került, hibás valaki keresése.

Aztán merengemek, hogy mi lett volna, ha, esetleg fogadalmakat tesznek, hogy ha megmenekülnek, akkor így vagy úgy fognak élni, cselekedni, ezekbe a fogadalmakba kapaszkodnak, hogy talán az, hogy tanultak az esetből valamit, megmenti őket, hiszen tanultak, visszatérhetnek a régi életükhöz egy jobb emberként.

Aztán összeomlanak, hogy ők ennyire nem fontosak senkinek, hogy nem tesznek meg értük mindent, hogy ha komolyan meg akarták volna menteni őket, akkor már megmenekültek volna, de az, hogy ez nem történt meg, annyit jelent, hogy nem fontos emberek és depresszióba zuhannak. Ezt tetézi a fizikai állapotuk is, mert addigra úgy legyengültek, hogy a depresszió is könnyebben úrrá lesz rajtuk.

Végül megértik, elfogadják, hogy ideje meghalni, kb erre az időre kerülnek is a halál közeli állapotba és már csak szeretnének végre elmenni.

Ja még valami, amikor a halál közeli állapotban vannak, sokszor már fel se fogják mi történik, szóval a legvégsőbb elfogadás itt inkább egy nyugalom, amikor már azt se tudják kik ők vagy hol vannak, állítólag, aki haldoklót látott valaha az azt fogja mondani, hogy az utolsó percekben össze-vissza beszélt, mintha már nem is lett volna ott.

Tehát reménykednek, aztán bűnbakot keresnek, aztán megbánják a haragukat és elmerengenek, hogy mit kellett volna másképp tenni, hogyan okultak ebből és most már visszatérhetnek, most már biztos megmentik őket, mert már megtanulták a leckét és így jobb emberek is lesznek, aztán jön a depresszió és után a beletörődés és esetleg a vágyakozás a halál iránt majd már a teljes megnyugvás, amikor még élnek, beszélnek, mozognak, de már szellemileg nincsenek a földön.

#12 a "szétrobbantak" nem a legszerencsésebb kifejezés, inkább a "kilapultak" lenne pontos. A következmények mondjuk elég hasonlóak.

3300 méteres mélységben több mint 330 bar a nyomás. Ez azt jelenti, hogy egy négyzetméternyi területre 3300 tonna víz súlya nehezedik rá. Egy felnőtt férfi háta kb. 0,3 négyzetméteres felület, tehát ha ott próbálna úszkálni, akkor a hátát kb. 1100 tonnányi víz nyomná (ráadásul a tengervíz még egy kicsit nehezebb is, mint az édesvíz).

Tehát nagyon hasonlóan kell elképzelni a következményeket, mint hogyha rendes földfelszíni körülmények között a földön hason fekvő emberre függőlegesen ráejtve egy egész tehervonatot tennénk.

Hogy ennek a tengeralattjárónak az esetében pontosan hogy történt, azt majd biztos megpróbálják kielemezni a roncsok segítségével, de ez vagy minden különösebb előjel nélkül, a pillanat törtrésze alatt bekövetkezett egy kritikus nyomás elérésekor, vagy esetleg a kritikus ponthoz közeledve elkezdhetett baljós hangjelenségek mellett horpadni és csak pár másodperc múlva következett be a vég. Akárhogy is volt, a holttestek (akár darabjainak) begyűjtésére gyakorlatilag semennyi esély sincs.