Életrevalótlanság esetén milyen sikertörténetetek van, ha van?

Van ennek talán pozitív oldala is, így rengeteg élményt most fogsz tudni bepótolni. A legtöbb dologról tudsz nézni YouTube tutorialt valószínűleg, én legalábbis eléggé önállótlan vagyok, de tök jó érzéssel tölt el ha sikerül valamit egyedül megoldanom. Tényleg eléggé ellenszenvesek bizonyos emberek ha bizonytalanabb személyekkel van dolguk, én pl egy diákmunkán teljesen nyitott voltam a tanulásra, mégis a hangom (kicsit vékony) és a kiállásom miatt "bénának' néztek, és lenéztek. Ha már egyedül laksz az is egy tök nagy lépés, és szépen lassan menni fog a mindennapjaid minden területén az, amit még nem ismersz. Az is segíthet, hogy ha van melletted egy Tesco, akkor egy másikba elmész, megtapasztalod az önkiszolgáló működését, és többet nem kell találkoznod az ottani segítő dolgozóval ha valami rosszul sülne el, mégis fogod tudni legközelebb a melletted lévőben a menetet. És lehet az is jót tenne, ha egy hobbiban elmerülnél, magabiztosabb lennél tőle és beszélgetési témát is adna. Valamit biztosan csináltál amikor nem tanultál /dolgoztál, ezt csak te tudod, hogy mit, de gondolom mivel itt gyakori kérdéseken vagy, vannak témák amikbe beleolvastál, amelyik érdekel abba kicsit merülj bele (nekem kiskoromban volt utoljára biciklim, most nyáron fogok venni egyet, hiszen mostmár én döntöm el, mire költöm a pénzem, és ez szerintem az élet értelme, hogy felnőttként kitűzz célokat amik örömet okoznak magadnak és tegyél felé lépéseket)

((jó hosszú lett bocsi))

Kérdező: simán behozhatóak a tapasztalatok.

Lehet azért nem tudsz például önkiszolgáló kasszát használni, mert stresszelsz: "nem fog sikerülni", "mit szólnak a jelenlévők" stb.

Sokmindent van lehetőséged előre végiggondolni, lehet hogy van anyag az önkiszolgáló kassza használatáról, gombokról-feliratokról (Youtube-n is annyi mindent mutatnak be hogy hihetetlen).

Városi közlekedés: otthon találj ki magadnak feladatokat: "X u. y szám alól Y u. ... számig kell eljutnom" és többféle útvonaltervezőt tanulmányozva nézd meg, melyik mit ír. Ismerd meg a helyi járatokat, az útvonalaikat, stb.

Simán behozható ez a fajta lemaradás (manapság egyébként annyiminden változik az életben, hogy másoknak is újra kell tanulni ezt-azt), tehát ne ess kétségbe!

Szerintem kezdd ott, hogy nem 30 L hanem 30 N

Kezdj el felnőttként gondolni magadra.

Amúgy ha tudnád, hogy majdnem mindenki mennyire buta. Rögtön megjönne az önbizalmad. Az emberek nagy részének alig van esze. Ne gondolj úgy a tapasztalatlanságodra , mint behozhatatlan lemaradásra, mert sokakhoz képest biztos hogy egyáltalán nem vagy lemaradva.

Amúgy tanulni nem szégyen. Az automata kasszák is mikor jöttek be, talán 3 éve. És mindegyik boltban másmilyen. Én se ismerem mindegyiket. Simán kérdezd meg, kérj segítséget a használatukhoz, azért vannak ott az eladók.

Én több országban éltem külföldön, először mindenhol elveszett voltam, mert pl a buszbérlettől a telefonálásig minden máshogy működött. Gondold el hogy ezeket mindenhol meg kellett kérdeznem, tanulnom. Ez kicsit olyasmi mint a te helyzeted. A lényeg hogy nem szabad szégyellni ha valamit nem tudunk. Kérdezni kell. Sajnos sok a bunkó eladó, könyvtáros, stb. Ha kérdezni mersz már morognak, de ne törődj vele, mert ezek mindenkivel ilyenek. Az öregek is sokat kérdezgetnek, meg mások is, nem te leszel az egyetlen.

Szerintem sokan már felnőttként tanultuk meg az önkiszolgáló kasszák használatát, mert amikor gyerekek voltunk, még nem voltak ilyenek. Nem egy bonyolult dolog, el kell olvasni ami a kijelzőn van, van amelyik szobák is folyamatosan instruál, meg kell hallgatni és azt kell csinálni.

A közlekedés pedig, ha gyalog vagy biciklivel mész, akkor használni kell a GPS-t, ha tömegközlekedéssel, akkor pedig célszerű előre összeállítani a menetrendet magadnak, a busz- és vonatmenetrendet összeegyeztetni.

Jó, az én sztorim:

Apám lelépett mielőtt megszülettem, ugyan a nevére vett később, de minek??? Utálom őt. 20 év után bukkant fel az életemben, ígért fűt-fát, majd volt egy autòbalesetem megijedt, hogy véletlen adni kell pénzt/amit soha életemben nem adott, mert gyerektartást sem fizetett, mert meglépett külföldre, és feketén dolgozott, tehát eltűnt/, és gyorsan letiltott. Na, ennyit róla.

Mamám, és édesanyám nevelt. Az iskola szar volt, gúnyoltak, csesztettek állandóan. Strébernek neveztek, és az ekcémám miatt voltam leprás, rühes patkány ge ci meg minden. Akkor képzelheted.

Gimibe bekerültem lányként egy fiú osztályba, és maga volt nagy betűs POKOL. 4 év mindennapja egy POKOL. Érted? Gyűlöltem bejárni. Mindegyik patkányt utáltam egytől egyig. Mind beképzelt barom volt, önelégült nyomorék. Azon vihogtak, hogy finganak, meg büfögnek, stb. Belecsúsztam egy rossz társaságba, az enyhítette azt, hogy utáltam az egészet, amiben benne voltam. Állandóan buliztam, ittam, így telt a 4 évből 3. 12-re viszont megszakította velem a haveri társaság is a kapcsolatot, és az úgynevezett legjobb barátnőm is ellenem fordult.

Szakmára jártam/szakgimi/, de mivel nem tanultunk semmit, így full hülye voltam/vagyok hozzá a mai napig. Nem is érdekel abszolút a téma. Sikerült az érettségi, az adott egy szakmát, de sose fogok benne dolgozni! Utána örültem, hogy megszabadultam mindegyik nyomoréktòl, és elmentem egy messzi városba szakmát tanulni két éves suliban, mert a közelben nem volt erre a szakmára lehetőség. Ott se tanultunk semmit! A közösség jobb volt, mert ott már felnőttek voltak, és nem csesztettek, de ennyi. Semmit nem csináltunk általában, szóval ahhoz a szakmámhoz sem értek 100%-osan. Egy pár hónapot dolgoztam benne mellèkállásban, de ennyi. Az ide elég kevés. Főállásba fel se vesz senki. Ja, az a város meg egy okádék hely volt. Nem volt kocsim, így busszal kellett mennem mindenhova, állandóan lezavart a sofőr JEGGYEL, vagy nem adott jegyet, volt hogy egymás után kimaradás 4-5 busz, stb. Volt egy párkapcsolatom is ott, az meg lehúzott egy csomó pénzzel. Volt munkahelyem is ott, de az is undorító volt, retkes, koszos, dzsuvás, a pénzről meg ne is beszéljek, hogy szinte 0. Az albérletemet nem tudtam kifizetni, éheztem mindig!! De haza nem mehettem, mert az otthoniak az akkori párom miatt megharagudtak rám!

Az akkori párom anyja meglopott pénzzel és azzal gyanúsítgatott, hogy azt a pénzt amit ő lopott el én tőlem azért lopta el, mert én is biztos loptam. Soha nem tennék ilyet, de mindegy.

Az albérlet tulaja meg azt mondta, hogy tanulatlan se ggfej vagyok, azért csövelek biztos egy albérletben, és hallottam mikor kibeszél és rajtam vihorásztak a családjával. 18 éves voltam, és volt érettsegim meg egy szakmám. Az mióta kevès???

Hazamentem. Kudarc. Kiröhögött mindenki, amiért kivert kutya módjára haza kényszerültem. Majd' megölt a szégyen, de az iskolát befejeztem, sőt közben beiratkoztam még egyre, tehát két szakmábòl is levizsgáztam.

Utána elmentem Dunántúlra dolgozni az akkori legjobb barátnőmmel, de pár hét után befuccsolt az a munka, és szintén haza kényszerülünk. Nem akartam hazamenni, én vissza szerettem volna menni, mert jól éreztem magam ott, de a barátnőm nem hajlott rá, így nem mentem én se/èn idióta állat/.

Elmentem helyben dolgozni az egyik szakmámban, összvissz 2 hetet voltam munkanélküli, majd kezdtem egy helyen. Az elején jó volt, majd rájöttem, hogy kinéznek engem, mert lány vagyok, és ráadásul fiatal. Ott meg csak vén pasik dolgoztak. Ki is beszéltek a főnöknek, stb. Beadtam a felmondást, de a főnök megfenyegetett, hogy nem mondhatok fel, és vissza kellett vonnom. Azt mondta, hogy Fidesz közeli a cég, és bármit rám tudnak kenni, és leperelik rólam a zoknit is. Végén magától rúgott ki. Ezt viszont sikernek ítéltem meg, mert tényleg gyűlöltem ott is lenni. Napi 10-szer küldött el a kamionos a francba, mert el mertem kérni a dokumentumait, meg a társaság is tré volt, stb.

Aztán ott maradtam munka nélkül és minden összeomlott, autóbalesetem volt, megbüntettek, feljelentettek, nyomozást indítottak ellenem, megszakította az egész család velem a kapcsolatot, minden barátom lelépett, cserben hagytak engem, lerobbantam az autópályán, költöztem, de hónapokig nyakig voltam a munkában, közben veszekedtem ezerrel a vízvezetékesekkel, gázosokkal, stb. Mert mind szar munkát akartak végezni,stb. Szar volt minden.

Közben volt egy nagy szerelmem, akivel már majdnem 10 éve ismertük egymást, de egyik napról a másikra lelépett mellőlem, és lecserélt. Pedig nem volt előjele sem. Ennek 2 éve, de azóta sincs senkim. Nem is kell, mert azóta senkiben nem bízok.

Kétszer voltam szerelmes, mindkettő egy oltári nagy kudarc volt. Kapcsolatom három volt, de az egyiket jobban szégyellem, mint a másikat.

Volt egy kistanfolyam is, amin megismertem egy embert, aki munkát kínált, mert kiderült, hogy ugyanabban dolgozunk. Kezdtem is ott egyből, mert nekem akkor nem volt munkám, de abban a cégben is csalòdtam/se szerződés, borítékos fizetés, stb/. Eljöttem onnan, és átjöttem a jelenlegihez. Itt mikor kezdtem jó volt a fizu, kevesebb volt az óra, jó volt a csapat. Mára kevesebb a fizu, rossz a csapat, de még tűrök.

Jelenleg van egy autóm, ami rossz, mint a szar, de munkaeszközöm. Mennék a másik gépért, de arra 5 napot várnom kell. :)))) Félretett pénzem oké, van, de több oldalról is le akarnak szedni, csak nem adom magam.

Mit értem el? Három szakma, fegyverismereti vizsgák, érettségi. Jövő hónapban vizsgázok újra, lesz még egy szakmám. Már szó van róla, hogy átmegyek abba dolgozni, mert jobb a fizu, és kevesebbet kell dolgozni órában. Jövőre meg teszem a technikusit. Idén jelentkeztem egyetemre is/levelező/, úgy néz ki felvesznek.

Haverjaim vannak, de mind külföldön, tehát vegyük úgy nincsenek. Egy jò barátom van, egy itteni főnök, de ennyi. Mennyire vagyok elégedett? A korombeliek még dolgozni sem hajlandóak, vagy tanulni, én ehhez képest még csinálom mindkettőt. Ehhez képest elégedett vagyok, de lehetnék jobb helyen, lehetne szállásom/otthonomtòl elég messze vagyok kiküldetésen, és most keresek szállást/, lehetne párkapcsolatom, lehetnének igaz barátaim. Dehát remélem egyszer csak lesznek.

2 évig egyedül is éltem, élveztem nagyon, és szép lassan megtanultam mindent. Tudok főzni, takarítani, sütni, papírügyet intézni, stb.

Ez sikersztori? Nem tudom. Döntsd el.

Neked meg sok sikert! Menni fog minden.