Nők, férfiak akik társasági emberek, van hogy furának tartanak titeket hogy annyira "nyomultok"?

Kerdezo,te eredeti budapesti vagy. A videkiek nem ertik a mi mentslitasunkat. En is siman hivok idegent vagy fosbuk ismiket x programra . Igen elmegyek az illetovel kettesben es nem veszem randinak vagy nyomulasnak. Eh Budapest. Nem videk az elmaradott nezeteivel.

Ugyh ha engem hivaz vhova,akkor siman megyek igy ismeretlenul is,ha bp teruleten van es raerek. Szoval nem tura vagy pince vagy barlang stb. 😂Ha nemet mondanek,nem azert mert nyomulasnak gondolom. De akkor megmagyarazom illetve ajanlok masfajta programot/helyszit v idopontot,h lassad,nem lerazas.

Attól, hogy társasági ember vagyok, nem nyomulok. Csak nyitott vagyok. Akin egy kicsit is látom, hogy beszélgetne vagy bekapcsolódna, vagy egyáltalán keresi a társaságot, azt úgymond behúzom a csapatba és tárt karokkal várom.

Nagyon sok embernek nagyon jólesik ám, hogy valaki érdeklődik iránta és a társaság részeként kezeli, nem pedig kukán néz rá, mint egy anyagyilkosra, ha mer neki köszönni.

Az emberek többsége nem tart soknak, aki meg igen, arról nem tudok mert nem erőltetem rá magam. Van annyi szociális érzékem, hogy tudjam, ki és milyen mélységben illetve közelségben vevő dolgokra.

Egy kérdés egészséges elméjű ember számára nem nyomulás. Annyit pedig mindenki megér, hogy megkérdezzék tőle, szeretne-e jönni, ha már úgy adja magát a helyzet.

Tini koromban nagyon önbizalomhiányos voltam, sokan rekesztettek ki, felejtettek el, néztek levegőnek. Mondhatni, most, hogy megvan az erőm társaságokat összekovácsolni, kötelességemnek érzem, hogy ne hagyjak senkit hátra, csak azt, aki szánt szándékkal a maga útját akarja járni, egyedül.