Normális, hogy ennyire rettegek az öregedéstől, főleg a szépségem miatt?

Kettes válaszoló vagyok.

Egy ember szépsége nem a külsőségeken múlik, itt fentebb már írtàk. De nem is a képességekre, elért sikerekre gondolok most itt, persze ezek is fontosabbak a külcsínnél. Nálam pl. egy ember szépsége a tekintetben van. A tekintet mindent elárul, feltárul belőle az emberi lényed. Mennyire vagy őszinte ember, mennyire vagy magabiztos vagy épp önbizalomhiányos. A szerénység, amiben van némi magabiztosság is, az őszinteség, sokkal fontosabbak annál, hogy hogyan nézel ki külsőre. Egy ráncos ember is lehet szép, nagyon sok szép idős embert látok, nekem ők nem csúnyák. Ellenben a feltöltött műarc, amikor valaki teli van botoxszal…igen, az csoda gyönyörű. Ne haragudj kérdező, de nagyon undorító ez a kérdés. Nálam kissé kiütötte a biztosítékot. Egy tini hiszti. Látszik, hogy semmi komoly gond nem ért az életben, ha ilyenen rettegsz, persze ne is érjen, de lesz majd olyan élethelyzet, amikor nem a külsőd lesz fontos. Sok idős ember jól néz ki, persze nem a nyolcvan felettiek, de nekik kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy a kinézetükkel törődjenek, mivel elfogadják, hogy maga az öregedés egy természetes folyamat. A másik a viselkedés: egy nő attól is szép, hogy nőiesen viselkedik, pl. a járása, a gesztusai, mozdulatai stb. Ez mind belülről jön. Csak akkor nyomaszt az öregedés, ahogy itt már elhangzott, ha semmid nincs belül. Ne az legyen az értékmérő, hogy x, y pasi hányszor bókolt, miket mondott, hanem, hogy őszinte, mély kapcsolódásokat alakíts ki. Olyan emberek vegyenek körül, akik akkor is szeretnek, ha épp kopasz leszel, vagy lesoványodsz stb. Hiába kensz fényvédőt is magadra, ezen nem múlik semmi. Ja, és a szépség relatív. Te sem vagy mindenkinek tökéletes most sem.