Az őszinteség hiba?
Legalábbis én mindig ráfázok.
Akárhányszor megnyílok valakinek, az eldob magától.
Amúgy, ha arról van szó, hogy megnyílsz és saját magadról beszélsz: az sem mindegy, hogy magadról mit mondasz el. A kontrasztok nagyon ijesztők.
1. Amikor egy csendes emberről hirtelen kiderül, hogy gondjai vannak, vagy nehéz múltja van, az túl éles váltás. A problémák vagy a szomorú múlt elég energiaelszívó mindenkinek és teher, amitől inkább memtesülne, nem venné a vállára főleg nem olyan embertől, akivel nem alakult ki szoros kötődés, mert eddig csendes volt. Nem azt mondom, hogy titkold el a gondjaidat vagy az életedet, de az emberek sem szeretik, ha a semmiből hirtelen pofán vágják információáradattal. Mindig valami pozitívval vagy titkos tehetséggel nyiss, aztán vihetsz bele némi negatívat, de egyensúlyozd ki valami pozitívval is.
2. Ami zavaró tud lenni, amikor egy csendes ember hirtelen MINDENT kiadna magából, jót és rosszat egy hosszabb monológ alatt. Ez is éles váltás, ráadásul az ember azt is feltételezheti, hogy szeretsz a figyelem középpontjában lenni, figyeleméhes vagy, mégha ez nincs is így. De ez tényleg menekülésre késztethet mindenkit, mert nem mindenki vevő arra, hogy valaki ennyire kiszámíthatatlan, egyszer nem mond semmit, máskor meg ráönti az életét és elszívja mindem energiáját. Ezért arra is figyelj, hogy mindig keveset beszélj és keveset adj, mert így érdekesebb leszel.
3. Attól, hogy megmyílsz, ne kerülj a középpontba, mindig vond bele a beszélgetőpartnered, hogy azonos arányban nyíljatok meg. Amennyit adsz, annyit adjon ő is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!