Mennyire egyezik meg az az ember akit mutattok a külvilág felé azzal aki belül van?Vagy fogalmazhatnék úgyis,hogy mennyire vagytok őszinték?

Nálam tuti gáz van e téren, de nem tudom, hogya, és mi. Nyilt vagyok egy szinten, és folyamatosan emiatt szívok is.

Eléggé. Sosem láttam sok értelmét hogy megjátsszam magam.

2#: Folyamatosan kihasználnak.

Ennek esetemben nincs köze az őszinteségez. Ez nem megjátszás, csak nagyon erős a szűrőm

Van egy alapszemélyiségem, de mindig alkalmazkodok valamilyen mértékben az adott környezethez és az adott személyhez. Kis mértékben szinte mindenkihez kell igazodni, de ha túl nagy mértékben, akkor egy idő után nem leszel önazonos és ez rengeteg energiát elvesz tőled. Az ilyen helyzetet nem tudom fenntartani hosszú távon, szóval ezektől a helyektől, emberektől menekülök, vagy próbálom lecsökkenteni a találkozásokat, amit tök normálisnak tartok.

Semennyire. Már rég elvesztettem önmagam, én magam se tudom már, hogy ki vagyok.

Az őszinteségnek ehhez alapvetően nem sok köze van. Én nem tudok megnyílni és teljesen magamat adni csak úgy, ha nem is bízom meg az illetőben.

Sajnos nem nagyon. Belül folyamatosan gondolkodok és egyfolytában jár az agyam, emellett van egy ideológia, amiben minden felett hiszek, a világ felé viszont nem tudom ezt mutatni. Ez nem képmutatás, hanem talán nem tudok megnyílni mások felé.